2011. október 3., hétfő

Nyikordia

– Csáptalan barátaim! Paradicsomszószra emlékeztető, gyönyörűséges honunk elhagyása óta készülünk, burokrepülésben – hajóinkkal sarlós V-alakban –, szorosan egymást követve elérni a Csoportos Bajszú csillagkép, Plecsni csillagának harmadik, Pöttöm bolygóját. Valamikor, a mandulagyökér-korszak idején, néhány felderítőnk gyors, hatékony, de nagyon veszélyes örvénylő technikával begyűjtötte az alapvető tudnivalókat erről a kicsi, egyholdas kerengőről. Ebből a távolságból még vöröslik. Ha közeledünk, mindenki vegye fel a kékérzékeny szemüvegét, mert vakítóan kóros, ultrakék sugárzással teli zónába kerülünk.
A bolygót nem gyíkoidok lakják, mint mi. Elképzelésük szerint, kívülről csakis ellenség közeledhet, zöld külsővel és rovarcsápokkal. Amolyan fastlikszabású, két lábon mászkáló, felső végtagjaikkal hadonászó, különféle színű, még a csigáktól is jelentősen különböző bentlakók zizegnek. Elvárásuk továbbá, hogy hajóink palacsinta kinézetűek legyenek. Ezért a gyors zöld festékzuhany, szemüvegillesztés, valamint csápos jelmez felvétele után, minden egyes – csak békét ismerő gyíkoid – társamat felkérem, a dandyszoba rövid ismertetőjével, a nyekegő hang és a Föld-lakók úgynevezett „gonosz” jelzőjével illette viselkedésmód színészi elsajátítására. Ezek után helyezkedjenek zöld egünk sárgás kisüléseire emlékeztető, füstváró pozícióba, mikor is rámabillentyűzetünk rekity fokozatáról előidézem a meglapulást, a palacsintapörgő lehetetlenség szikrázó illúziójának külsődleges észlelése végett.
Közeledünk, már vakít a kék, különleges védelmünk nélkül odalennénk! Nehéz lesz kapcsolatot teremteni ilyen félős és ellenséges furcsaidokkal. Gyakoroljanak, a rendes gyíkoid mozgás függőlegesítésére, rövidesen leszállunk!
– Mondd, egyetlen Tarfej, megölelhetlek?
– Hagyj fel most a szeretettel! Legalább látszólag játsszuk azt, amit várnak. Tudod, vendégségben nem illik különcködni.
– És Tar, ezek a Föld-lakók minden számukra kívülállót nyeszlett szemivertikális, zöld csápos, nyiszogó, bogárhangú – hogyishívják, most tanultam, ja – gonosznak képzelnek?
– Igen, sajnos majdnem mindegyikük.
– Tar, ide az angyalok sem járnak úgy, mint hozzánk, törzsvendégségbe, vagy ha igen, akkor zöldre festetten, csápokkal?
– Ne ostobáskodj! Tudod, hogy az angyalok anyagtalan, fehér színű fénylények, mindkettőnktől feljebb állóak. Ilyen komédiába soha nem mennének bele. Mi is csak az udvariasság miatt tesszük, eléggé elvtelenül.
– És mit csinálnak olyankor a Föld-lakók?
– Hazudnak, kérlek szépen, majd megkeresed a lexikonban, mert a hazugság szó is fehér folt a világunkban. Egész mást mondanak, mint ami van.
– Tehát, aki angyalt lát, megijed, elrohan, és soha többet nem szól senkinek róla?
– Ha veszi a bátorságot és elmeséli, nem normálisnak nyilvánítják.
– Mi az a nem normális?
– A Földön komoly viselkedési elvárások vannak, aki azoktól eltér, vagy azoktól eltérőt állít, azt az úgynevezett nem normális jelzővel illetik.
– Nagyon bonyolultak és egyre kevésbé szeretetreméltóak a Föld-lakók, pedig nem is tudom, milyen az a nem szeretetre méltó. Nem vágyom találkozni velük. És milyen más alternatíva van, ha az angyalok mindenhová, mindenkor szabadon járnak?
– Az opportunista Föld-lakó, egyszerűen azt hazudja, hogy zöld csápos, cirpelő rondasággal találkozott, aki rálőtt.
– Nagyon furcsák ezek a Föld-lakók! Ezekkel az ismeretekkel gyarapodva sokkal hatékonyabban tudok készülni a találkozásra.
– Főnök, nagy baj van. Lehet, hogy feleslegesen utaztunk 246 000 fényévet.
– Mondd, Nacek, miből gondolod ezt?
– A földi sztratoszféra alsó rétegében, a világűrhöz közvetlen közel, innen már jól kivehetően, "Ufóknak behajtani tilos" táblák hemzsegnek egymást érve, akár nálunk a bolygóburokra hatalmas betűkkel kiírt "Örülünk, hogy meglátogatsz", egymást érő feliratok.
– Ez nem lehet igaz! Most akkor fordulhatunk is vissza rendes gyíkoid hazánk irányába. Sok mindenre felkészítettek a felderítők, de ilyen elképesztő brutalitásra nem. Mindenki feszítse ki gerinctegezének húrjait, 47 000 generáció múlva, utódaink elmesélhetik honfitársainknak, minő csúfot ejtett rajtunk ez a képtelenül túlkékült, furcsán lyukacsos rétegű, fastlikszerű barbárok által lakott bolygó. A felderítést befejezettnek nyilvánítom. Hazaindulás előtt, mindnyájunk buzdítására és az összetartozás jeléül, a személyi deszkadarabon mindnyájan kaparjuk el, hosszanti fekvésben, a nemzeti himnusz csodálatos nyikordjait, nemzeti lebőszülésünkre.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése