– Mindenki álljon fel! Leülhetnek.
A bíró elfoglalta
helyét, és rövid, “megértő”, kérlelhetetlen empátiaszűkülettel szólította a
vádlottat. Hiába ágált ügyvédje, hogy ehhez talán az ő kérelme és hozzájárulása
sem ártana. Zöldre festett díszbilincsben nem olyan egyszerű tárgyilagos
vallomást tenni. Legjobb tudomása szerint a tanúmeghallgatásokat nem szokás az
ehhez hasonló, szél-lebegtette anarchiával kezdeni. A bíró szava erősebb volt a
szellőnél, és az ügyvédet visszafújta helyére.
– Nos, az időhúzás
elkerülése végett, az ügyész urat is megkérem minden felesleges locsogás
elkerülésére, így sokkal hamarabb bizonyítható lesz a bűnösség. Megkérem, egyszavas
válaszokat adjon, tényszerűeket, és az égvilágon semmit ne interpretáljon, az
majd az én dolgom lesz! Kérdem tehát, behatolt az áldozat lakásába?
– Milyen áldozatéba?
– Először és utoljára
figyelmeztetem, a mellébeszélést szüntesse be, ez itt az igazságszolgáltatás!
Görbe Istvánné, született Kancsal Flóra lakásáról beszélek.
– Ja, oda természetesen
bementem…
– Rövidebben, bementem!
Megértette?
– Igen, kérem…
– Elvitte?
– Hogyne!
– Aljas indokból?
A vádlott hezitált,
aztán úgy döntött, szerez a bírónál egy jó pontot és rávágta:
– Igen!
– És mit csinált vele?
– Bedobtam…
– Menjen a helyére,
kérem!
– Tisztelt bíró úr, még
egy csomó dolgot szerettem volna mondani… Nem is értem, miket kérdezett…
– Teremszolga! Az első
hangemelés után, rendezze a vádlott visszajutását padjára! A bíróság
ítélethozatalra visszavonul.
Három perc múlva
előjött, egy piszkozatfüzetből-tépettnek látszó, vényméretűre vágott
papírfecnivel és felolvasta az ítéletet, melynek értelmében Fatális Lajos,
Görbe Istvánné meggyilkolásában, teljes bizonyossággal vétkes. Ezért őt a
bíróság, halmazati büntetésül, tényleges életfogytiglanra ítéli.
– Kérem, vezessék el az
elítéltet!
Fatális Lajos nem
tudott üvölteni. Már jóval a harmadik mögötte csapódó vasajtó után ordította a
vakvilág, másoktól elzárt, dohos levegőjébe:
– Hát persze, hogy
bementem Görbe Istvánnéhoz, hiszen hívott, hogy legyek olyan kedves, vigyem ki
a szemetét, majd dobjam a kukába. Megtettem! Bementem, elvittem, bedobtam!
– Ne idegeskedjen –
szólt az egyik fegyőr, kicsit atyáskodóan –, lesz másodfokú tárgyalás is.
Sokkal rendesebb a bíró, biztosítom, hogy leszállítja húsz évre a büntetést.
Fatális Lajos távirányított,
távol-keleti robotok mozgásával, hosszan tartó agykikapcsolódásba merülve
sétált tovább előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése