Sorvadt szívből
csöppnyi vér sem folyik már.
A labirintus ezernyi útvesztőjébe,
korhadt testből kicsúszó lélek világít
a lidércként kéklő fénybe.
Rónák szélen kibontakozni látszó
imbolygó kísérteties figura,
Testetlen úr!
Ködből előhomálylik
arcának drága viasza.
Halvány a fény,
mi szemének gödréből szűrődik át.
A révült kép
száz szívben fakaszt
malasztot nyújtó életnedűt
és az élettelenből életre kelő
elkezdi készíteni a helyük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése