Ez az eklézsia tényleg szegény volt, a pap éppen harangozott. Nem volt erős ember, láthatóan minden kötélhúzástól meggörbült, de hát a nincsből nem lehet valamit csinálni. Frissen nevezték ki, csak néhány napja foglalta el új állomáshelyét, a helyieket egyáltalán nem ismerhette, amikor a tárva-nyitva hagyott kapun, félszegen belépett egy ember, a kaput jelképesen nyitva hagyva. Szándékosan akarta mindenki tudtára adni, hogy bármikor, bárki jöhet.
A szeme sarkából érzékelte két haranghúzás között, jobb kézzel intett egy bátorítót. Az idegen odament, kalapot emelt és kéretlenül kivette kezéből a harangláb kötelét. Szegény falu volt ez, nem a toronyban volt a harang.
- Jó napot kívánok! Jöttem munkába, tetszik tudni, én vagyok a harangozó, már a nagyapám és apám is azok voltak, ha nem csalódom a déd- és ükapám is.
- Uram, ki kell ábrándítanom, ez a dinasztikus szolgálati sor be fog fejeződni, nincs pénzem sem harangozóra, sem sekrestyésre.
- Bátorkodom megjegyezni...
- Mit mond? Bocsánat, majd a harangozás befejezése után, mert azért ez a jószág egészen komoly lármát csinál. Azért van, hogy a falu minden szegletében lehessen hallani! - befejezte a munkát és a paphoz fordult - Nem hiszem, hogy újat tudna mondani a plébánia anyagi helyzetéről. itt senki nem tudja, de már az apám is ingyen dolgozott. Tetszik tudni kérem, ez presztizs kérdés, mert a falu hierarchiájában, mégis csak szép helyet biztosít ez a komoly harangozói állás.
- Drága barátom, még egyszer mondom, de fájdalommal, hogy a harangozói állása már nem létezik, magam leszek itt a sekrestyés is. Ismeri az ostobának hangzó viccet, hogy szegény az eklézsia a pap harangozik, hát épp ide jutottunk. A maga presztizse meg egy kicsit köhög és nem hiszem, hogy az helyénvaló.
- Én kérem hajlandó leszek elvégezni a harangozói teendők mellett a sekrestyését is, apám is így oldotta meg, csak ne legyek szégyenben a falu előtt. Nagyon rövid ideje van itt, nem ismeri a helyi szokásokat. Itt mindenkinek megvan a maga helye, az enyém a harangozói. Majd jönni fog a kántor is. Nehogy azt tessék mondani, hogy mise közben felrohan az orgonához. Megnyugtathatom, rendes ember, azt hiszem sosem kapott még fizetést. Ezt csak én tudom, de az én fizetéstelenségemről sem tud rajta kívül más.
A pap egy picit elgondolkodott, aztán úgy döntött, ellent kell állnia a kísértésnek és épp nekifogott volna az elutasító válasznak, amikor az önjelölt, de nagyon aktívan harangozni vágyó, megtoldotta egy egészen furcsa ajánlattal, érthetetlen kérését.
- Kérem szépen a harangozás és a sekrestyési állás mellett, vállalom a személyi sofőrséget is.
- Ugyan már, maga tényleg nincs tisztában a helyzetemmel, a biciklim pedáljait magamnak kell nyomkodnom.
- Nem úgy értem! Nekem van kocsim, ami ha elfogadja, mindennemű kapcsolattartásban segítségére válhat. Ahogy a kántort ismerem, aki szintén nem fog fizetésért kapkodni, nagyon ragaszkodik a beosztásához, hajlandó lesz, mondjuk a karbantartói munkálatokat is elvégezni. Esetleg összedobunk egy kis havi adományt is.
A pap elgondolkodott. Karitatív tevékenységek bárkitől el nem fogadása, a sértések netovábbja. Aztán, ha ezen a nagyon szegény eklézsián nem neki kell harangozni, takarítani és minden egyéb fölösleges
tevékenységet végezni, ráadásul - hacsak Trabanttal is jár -, megerősödnek a hívekkel történő kapcsolattartás lehetőségei. Borzalmas hiba lenne el nem fogadni.
- Üdvözlöm a munkahelyén. Szóljon a kántornak is, hogy szeretettel várom!
- Mélységes tiszteletem, még annyit szeretnék kérni - válaszolta lesütött szemmel a harangozó -, hogy erről a falu népe ne értesüljön. Nem arra kérem, hogy hazudjon, úgy sem fog itt senki rákérdezni a fizetésem mértékére, csak ne tegye közhírré, hogy nem harangozó és sekrestyés, hanem balfácán vagyok. Nem annak érzem magam, de úgy kezelnének a kántorral együtt.
- Rendben van fiam, ha nem kérdeznek, nem mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése