Lefülezett Bill

A rózsalugason túlról – előttük öblös homokos dézsákkal – két megrendült tekintetű, jámbor strucc invitálta az arra járókat, a bádogbódé-minipalota szolgáltatásaira.

Sejtelmes tevékenység folyt a pár négyzetméternyi barakkcsoda belsejében. Egy innovatív szellemmel hajtott, kreatív gondolkodású – csináld magad, szép egyenletesen ronda plakát –, mindössze a sejtetést sejtette, "Visszaállítás visszaállító" feliratával. Egy kör és egy húsz évvel ezelőtt használatos zsilettpenge köré fonódtak a nem kalligrafikus íráshoz szokott kéz törekvő, ferde betűi.

A forma, valószínűleg alulmúlta a tangafoltozó kisiparos szomszédos bódéját, ahol – ha nem nyüzsögtek is a kuncsaftok –, ha hiszik, ha nem, hétről-hétre egy-egy üzletet, ha heccből is, de kötöttek vele. Igaz, reklámstruccai nem voltak, amiket a bátor Füle Bill buzgalmában szemüveggel is felruházott, hogy a gyakori ijedelmektől ne tudják percenként homokba csapdosni fejüket. Ezért kitárt szárnyakkal, felcsapott pápaszemes fejekkel, rettegve rikoltoztak.

Füle Bill, ezt madárdalnak érezte, nem is értette, miért nem jön a sok visszaállítást visszaállítani akaró. Mígnem Ama Laci érdeklődését fel nem keltette ez a nagyító alatt sem található, roppant rémség. Leparolázott a két vidáman menekülni vágyó struccal, akik a maguk nyelvén "nekünk nyolc, nekünk nyolc, nekünk nyolc", rikácsolták, nagy örömet láttatva és Ama Laci belépett Füle Bill bódéjába.

– Jöttem, mester, nem tudom, mi a biznisz, de egészen felvillanyozott a külcsín. Oly gyönyörű, mint szivarfüstös alagutakban repülő vadászgépek ablakából bámulni a lemenő Holdat.

Füle Bill, e negyedcentes kijelentés után, biztos volt, hogy megérkezett az embere.

– Uram, méltatlanul kerül ki minket a nagyközönség, pedig a szakmában igazi profik vagyunk!

– Ha nem haragszik, én magán kívül senkit nem látok…

– Kedves uram, miért kellene magamon kívül lennem, egyszemélyes vállalkozás vagyunk! Foglaljon helyet, röviden tájékoztatom a lehetőségekről, aztán meghallgatom a bajait. Lejárt szavatosságú zsilettpengék és még jól működő sétapálcák, valamint sárcipők szavatosságának tökéletes visszaállítására rendezkedtünk be. Azért is nevezzük magunkat a visszaállítás visszaállítójának, mert… Na, ezt hosszú lenne kifejteni, de remélem, érti.

– Mondja – szólt Ama Laci –, a lejárt szavatosság visszaállításának visszaállítása csak az említett három termékre korlátozódik, vagy egyéb dolgokban is professzionálisan hátra tudják rendezni az elszaladtat?

– Mindent csinálunk, uram, univerzálisak vagyunk! Különben is, a reklámlogót, ami ott lóg kint, saját kezűleg csináltam – nem szeretem a bóvlit. A lejárt gémeskutak garanciaidejét is vissza tudjuk állítani, sőt…

– Nem is kell folytatnia, uram. Mi az ön becses neve?

– Füle Bill vagyok, de nevezzen Billinek!

– Kedves Billi, azt hiszem, üzletet szeretnék kötni önnel. A nevem Ama László, de nevezzen Lacinak! Van egy lejárt szavatosságú – sőt több – holmim, de van valamim, ami nagyon kifutott minden jajkiáltó remény foszlányából.

– Nevezze meg, kérem!

– Az ifjúságomnak negyven esztendeje járt le a szavatossága…

– Ne csacsiskodjon! Nálunk az ilyen és ehhez hasonló esetek megoldása bőven lehetséges. Még a lejárt szavatosságú, atomtöltetű rakétákat is vissza tudjuk szavatosítani ki nem lőttre.

– Kedves Bill, most ugye fiatalító szert fogok kapni? Tudja, egyre kevésbé hiszek az ilyesmikben… Olyan hókusz-pókusznak tartom, tudománytalannak, sőt azzal ellentétesnek.

– Nem, kérlek, tegeződhetünk, ugye? Drága Lacikám, egy szerződést kötünk, melynek megkötése után jogosultságot kapsz az itt jelenlévő visszaállító műszer használatára. Ne ijedj meg, csak látszatra szobabicikli! Nem is előre, hanem hátrafelé kell hajtani. Negyven év nem kis idő. Magadra hagylak, a tiszteletdíj kifizetése után neki is láthatsz a visszatekeréshez. Nálunk – mindent a kedves kliensért alapon –, a műszerállományunkat is használni engedélyezzük. Beállítom, és néhány órás sétát engedélyezek magamnak. Mire visszaérek, a hátraszaltós kerekezéssel lenyomod azt a negyven kilométert.

Füle Bill élete legnagyobb üzletét köthette volna, és a mai napig nem érti, hogy Ama Laci, egy orrvakarás után, miért döntött mégis úgy, hogy köszöni szépen, nem kéri, inkább átmegy a szomszédos tangafoltozóba néhány – véletlenül otthonról elhozott –, szende gyufaszál méretű darab restaurálására.