Dicsfény

Bíbor égalját fürkészem,
Naplemente!
Tengerkék a rózsaszínnel
Egybekelve.

Gyönyör múló tüneménye,
Értelem ez?
Soha nem felmérhető,
Ha értelmezed!

Elvakuló láthatárnak
Szürkesége,
Szétröppenő csendélet
A magas égbe.

Ő, a Legnagyobb,
Ki ezt alkotta!
Festő, szobrász, muzsikus,
És egyben a kotta!

Régen láttam e zenét,
És alkotóját
Sem értettem,
Nem hittem el
A hatalmát.

Ma már érzem!
Más nem írhat muzsikát,
Mit látni lehet.
Megmutatod,
Zene röptű fényúszású
Leheleted.

Dicsfényed földünkre
Szent kezed terítette.
Mindettől, vajon
Az ember, emberebb lett-e?