Mentőakció

Ő volt az egyszemélyes tojáspárt, Baromfira akarta változtatni a nevét, és a tyúkól volt a legfelemelőbb esztétikai látványossága. Csinált egy – személyre szabott –, se nem pad, se nem fotel ülőalkalmatosságot, és az előzőleg bemért, legtökéletesebb vizuális élményt adó helyről gyönyörködött benne.

Mellette főtt tojások várakoztak egy tálban, pattogatott kukorica helyett napi néhány tucatnyit kebelezett be. Közben MP3-as lejátszójáról saját készítésű, balladisztikus – tyúkól környéki –, valódi művészi kotkodácsolást hallgatott. Álmában – egy számukra szebb és jobb világban – a csirkéket soha nem vágták le, szálig végelgyengülésben távoztak, hogy a tojások száma elég legyen, minden lelkiségében hasonló gondolkodású, szegről-végről rokonának a világon.

Megnősült volna, de csak kétféle nővel hozta össze a sors. Az egyik fajta konyhatündéri lebegéssel, mosolyogva fosztotta meg, minden csirkék valaha tojóvá előlépését. A másikak, nem különben tojásellenes végletbe süllyedtek. Bár sosem konyhamicsodáztak, de a vendéglőkben, szinte kizárólag – fájdalmas kimondani is – jobb sorsra érdemesült főtt és rántott csirkét fogyasztottak. Ők is elősegítették az emberiség tojástalanodását.

 Néha, az egyszemélyes párt tévét is nézett. Amikor meglátta a tojásölőket, keservéből – háromszögű zárkába rakott, szétszadizásra ítélt gyönyörűségeihez hasonlóan – veszedelmesre kerekedett benne az indulat. Mint a tojások apró serege, úgy egységesült, hasonló trigonometriai formációban.

Kikapcsolta a televíziót, kocsiba vágta magát, és indult a helyszínre. Lilásan cikázó villámok feszültségével szikrázott benne a főzésre valók kimenekítésének vágya. Megérkezett, becsapta kocsija ajtaját és berontott a billiárd terembe.

– Szabadságot a főtt tojásoknak, brutális emberiség-szegényítők!

Az összes nyerésre álló asztal golyóbisait – az őket hosszúcsövű puskákkal szétlőni akarók elől – nagy felkiáltójeles szemekkel dobálta műanyag szatyrába. Öles vastagságú, kovácsolt láncokra akadt a betolakodóktól védő versenyhangulat. Úgy maradt, és tonnás, lógó rózsaszín csirke formában nehezedett függelékké.

Az egyszemélyes párt, megmentett tojásaival – magára büszkén, boldogan –, heveny gerjedelméből vesztve, simogatta a megszöktetetteket.

Sosem járt kocsmába, ott mindenki iszik, főtt-tojás-evés helyett. Talán ez lehetett szerény tévedésének okozója. Előbb megfőzte, majd napokig próbálta feltörni a billiárdgolyókat, és keservesen, kedvenc tyúkólnéző székében magába roskadt. Förtelemmel vette tudomásul, hogy ezek a tojáslövők gonoszabbak, mint gondolta. Előbbre preparálták szerencsétlen főnivágyókat, hogy gyémántkemények és sziklaszilárdak legyenek.

Most üldögél, nézegeti őket, nagyokat nyelve meg-megsimogat egyet-egyet, és a náluk formátlanabb, kisebb, tyúkólból származó nassát rágicsálja.