Izzó fátyol az arcodon,
rám tekintesz, mitől szétesem,
parázsló szemed rám ragyog,
rád nézek, kezed megfogom,
mosoly fut át az arcodon,
olyan vagy, mint az angyalok.
Fátyol takarja tetteid,
én láthatok csak rajtuk át.
Aranyló selyemszál, amit
nem nézhet meg a külvilág,
mert függönyét, ha széthúzom,
szívem lábad elé rakom,
hogy érezd, amíg dobog,
éjszakákon és nappalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése