Két hely van, hol az ember
Leginkább az Istenre gondol.
Az egyik, éjjel szabadban,
A másik pedig a templom.
Suhanc gyerek voltam rég,
Mikor éjeken erdőket jártam,
Most is előttem van még,
Ahogy egyszer az Istent láttam.
Előtte nem hittem benne,
De láttán úgy megrendültem,
Magasztosan, szelíden, fénylőn
Előttem állt az Isten.
Vasárnap éjszaka volt épp,
Álltam és magamba szálltam.
Miután eltűnt a Hold,
Reggel a templomban jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése