Gyötrődés

Egy kéz vakar egy fejet,
Mely betöpörtyűsödésének határvonalán,
Enyhe spirálmenetben,
Nyakára frissen felaggatott,
Lombtalanított vadalma.
Kissé La Mancha lovagja.

Ványadt kéz a kókadt orron,
Mely addig lóg ameddig látja,
A félmúlt röptét bökte szembe,
Megléte szárnyán verekedne,
Halkan sóhajtó "azért is" kedve,
A semmiséggel táncot rop.

Lángja, a már lebomlott képben,
Mi kiégett pasasunk szemében ül,
Száműzött könnyel haloványabb,
Mint maga az a nagyon sápadt,
Gyötrődő, magasan bágyadt
Árvaság közelgő vége felől.