Lecsendesedve

Kihűlt egy szívemet
máig őrző mosoly,
és sápadt valómban
egymagam maradtam.

Kopár opál a fény,
a beszűrődő sikoly,
fájó fémpengéssel
úgy érzem, széttipor.

Leraktam terhemet,
pedig de édes volt,
ölelt engem szépen,
úgy hallottam, dalolt.

Mutogasson bájjal,
tűnőben a sok jaj.
Legyen szép a röpte,
amibe belökte.

Merthogy elsöpört
egyvalamit, zörgőn,
lelkemben is hörgőn,
ugyan, ne zavarja!

Szárny legyen a karja,
harsogjon hadarva,
úgysem történt semmi,
nincs mit elfeledni!