Kőmadár

Valaki kivéste,
valaki csiszolta,
porban, törmelékkel
született egy óda.

Hideg lett és kemény,
merev és kietlen,
érdesen lett száraz,
rideg és kegyetlen.

Hogyha szárnyra kapna,
búsan felrepülne,
éles sikoltással,
leesne a földre.

Nem szereti senki,
én talán még úgyse,
gyönyörködjön benne,
az aki kivéste.