Harácsok

Tömör,
pántlika nélküli élet,
rozsdásan pengő,
erőtlen élek.
Feltekert nyugalomszálak
messziről, közelre látnak.

Gorombán,
tömzsi libasorban,
fittyedt harcsabajszú
szolgalelkek nyalnak.
Minden aranytárgyat
apróra reszeltek,
ingereket faltak
mindent megneszeltek.

Rozsda vágja, fújja,
mindenkinek búja,
koromsötét korom
veremalagútja!

Hány személyes vétek?
Vagyok én torz mosoly,
tekergő sírások
ásóján egy bagoly.

Mindenfele rácsok,
rengeteg harácsok!

Megy az út, viszi a barom!
Kutyát nem érdekel,
vajon én akarom e
a puccos rostát,
szétrepesztett flancot,
piros csinnadrattás,
üveghegy makrancot.

Megevett a rétes
hasak bódulata,
kulcsos forgó ajtók,
kilincstelen ajka.