Váromány

Krumpliszezonban a cseresznyeszedés lehetetlen attrakció! Annak mímelése is. Az öcséd szájától ne vond meg a mindennapit, se krumpliból, se másból.

Filadendron leveleket hajtogatsz, de nem eleget, röpködnek a neves legek, harsányan füttyögő szelek… A ház levegője ráz, amitől bánt a frász. Na! Kapát le, lapátold el, elő a nyéllel. Megragadtad, gondolj az előnyével… húzd az igát! Cseresznyés nudli vagy, apró fűrészpornak számítasz ma még. Ne reménykedj, nem lesz ez más holnap sem! Tuskó maradsz, öreg fejed fűrészpor, faanyag! Felhasználandó! Repül a spanájzli, melletted landolva… Krumpliföldeken termő cseresznye, ma s tegnap sem volna. Te sem vagy más, mint porból nőtt kalász.

Húzd magadra, bájkelyheit mosolyba göndörítsd, és döntsd fejed kendődbe, ne rejtőzködj! Menj, kapa helyett gereblyével, söprűvel, nyéllel! Ne feledd, hogy elég éllel beszélj, annak értelme van! Félve mondom, mert esetleg hibernalizációs törekvéseidben zavarhatlak meg, taposs egyet a rögre, a lábtörlőn töröld meg sarkadat, lépd át a küszöböt, lehetőleg ne örökre. Ha kell, akkor igen! Folytasd a holnapot, de holnap folytasd a mát, ha lehet. Krumplival vagy cseresznyével, ibolyával, vagy lőrével, toprongyosan, szmokingban, topánkával vagy kisestélyiben. Eléggé pocsék a váromány… nem várom ám! Te várod-é?

Minden gondolatod Váradé, a váradé.