Sorakozó! - üvöltötte a feje sötétjéből az elhárítós tiszt.
Elképesztően hamar megérkezett a XIX. századot idéző szutyoktelepre, ami nemesebb korokban az őrség elszállásolására volt hivatott. Akkor is... Nem a katona iránti bensőséges aggodalmából, hanem az esetleges egyszemélyes "királyságdöntés" veszélyét megakadályozandó lett ennyire sürgőssé jövetele.
Egy lőszer vált kámforrá, mert Bambacsek, tespedő unalmában, a megyényi terület felrobbantására alkalmas lőszerraktár védőjeként, nagyfiúhoz méltón fegyverével játszadozott. Semmilyen irányból nem várhatta, hogy ezt ne hallják meg. Az őrbódék közötti távolság, nem haladta meg a 200 métert. Lőtt. Nagy játékkedvében inaremegős fegyverpucolást hevenyészett, és várt... Semmi!
A golyóbis hiányát, a felvezető tizedes a következő váltás előtt fedezte fel. Őrparancsnokuk, nagy igyekezetében, hogy eltussolja az ügyet, pontosan tudta, hogy az olyasmi lehetetlen.
Elhárítósuk, miután a szétdúlt hálóterem maradványpriccseiben, sem máshol nem lelte a hadianyagot, a pörkölő nyári iszonyatban, minden három lépés távolságra rendelte el a felállást.
Akkor nem nevettek, de röhejesek voltak szegények, ezt a drótkerítésen kívül járó parasztok - nők is - észrevették. Persze, nevetni ők sem mertek, bár a kiadott sztiptríz-parancs végrehajtása után, már pőrén álltak a fiúk.
Füstöltek a fejek, de nem lett belőlük golyó. Még abból sem... Mit lehet ilyenkor tenni, hogy a váll-lap presztízst meg ne roppantsa a pőrén-pór legénység előtt? Gondolkodott, bár nem volt rátóti, aztán kiötölte! A töltény hiányát, egy mélységes mély latrina ásásával lehet helyrehozatni, és a hanyagságot is megfelelően megtorolja emígyen.
Dühükben kiásták a kutat, mert kis híján az lett belőle. Csak hetek múlva, a veszély ködlő árnyékának teljes elmúltával bökte ki Bambacsek csendesen a valót. Rettenetesen rosszul tette az addig mázlista!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése