Köszöntő

– Már ezer éve szeretnénk – ha annyi ideje élnénk –, mély tiszteletünket leróni legkegyesebb igazgatónknak. Most, a hatvanadik születésnapján, saját kezdeményezésemből kisebb – hacacárémentes, pezsgős, kaviáros, oldalt lenge sztriptíz táncosnők ékesítette – spontán ünnepet szerveztem. Meg kell mondanom, az egész munkaközösség – a pettykigondolóktól, a súrolókefe-mozgatóig –, örömmel hozott egy félmilliós, elsőosztályú üveg bort. Megbocsásson, szerények az anyagi lehetőségeink, ezért igazán ritka évjáratokra, amelyek több tíz, esetenként több százmilliónál kezdődnek, sajnos nem futotta. De a pettyesítők és pettytelenítők némelyike így is egy teljes évi fizetését ajánlja, pezsgős üvegbe sűrítve, az ön mélyen tisztelt megünneplése végett.

– Ó, emberek, néha kemény vagyok, ha valaki a munkamorál ellen vét, és nem tartja be a "semerre se tarts, és végképp ne előzz" alapszabályomat, azt azonnali hatállyal, végérvényesen kirúgom és kirúgatom mindenhonnan. De keblemben köztudottan megnagyobbodott, jóságos szív dobog – ezt orvosok is alátámasztották, tényszerűen szívnagyobbodásom van –, ezért vagyok ilyen jóságos, hogy a fészkes fene enné meg magukat! Persze jól esik az ünneplés, de másodpercre mérem az összes kiesett időt, amit munkaidő után úgy rátúlóráznak, hogy attól koldulnak. Drága barátaim, még egyszer köszönöm!

– Akkor most, igen tisztelt főnök úr, visszavenném a szót. Ürítsük poharainkat, üvegjeinket, a mi mérhetetlenül szeretett, tisztességben megőszült vezetőnkre, közösségünk alappillérére és összetartójára!

– Maga megbolondult? Ugye, nem akarnak…

Mire kimondta, minden egyes pezsgős pohár és üveg tartalma, visszavonhatatlanul rázúdult. Szava sem lehetett, hiszen nem a szomszéd cég tehenére, még csak nem is a makrosimogatók lezöldült víznyelőjére, hanem az ünnepeltre ürítették poharukat. Ez ilyenkor így szokás! A fürdővétel után megszárítkozott, rövid, de tartalmatlan gondolkodás után eldöntötte, másnap reggeltől a cégnek – kicsitől a nagyig – új személyzetre van szüksége, és az „ürítem poharam, sőt üvegem”-köszöntést, addig lobbizik, míg törvény nem tiltja ki a hepehupás síkagyakból.

Morrantott kettőt, feje nagyot huppant íróasztalán. Felsírt!

– Mama, mama, bibis, megütöttem a fejem!

Titkárnője, csendes – süketséget imitáló – mélabúval nézett, egyszerre két irányban a semmibe.

– Azt a teremburáját, maga miért nem dolgozik?

– A főnök úr el méltóztatott aludni, szundikált. Voltam bátor nem zavarni, őrködtem álmán, vártam, hogy megébredjen, és frissen, fitten folytathassa építőtevékenységét.

– Olyan rosszat álmodtam, és ma van a hatvanadik születésnapom…

– Ha nem haragszik, egy kicsit pletykás leszek. A helyettese kisebb ünnepséget szervezett. De pszt, nem szóltam egy szót sem, maradjon minden köztünk. Aztán majd jól tessék meglepődni, főnök úr!

– Saját születésnapomra alkoholtilalmat hirdetek meg, ma kivételesen még pezsgőt sem iszom!

– Nem kell félni, kannás bort hoztak, és kizárólag a maga egészségére szeretnék üríteni.