Pedikűr

Valaki mondja meg, miért lopkodják gombócra emlékeztető, kaporszakállú macsók a piaci kutyaköröm-köszörűsök lábbal tekert műszerét? Vajon csak azért, hogy jó fényes és velős legyen a reggelük? Nem ilyen bonyolult a helyzet, mindössze borotvált fafejűségről van szó. Olyan szeretethiányos, búval bélelt, fekete napszemüvegű, jachton járkálók, akik a párnára is saját arcképüket festetik, csak hogy a világ minden táján a Bermudákon érezhessék magukat, irigyek. Nem kutya irigyek, hanem a kutyákra irigyek!
Keservesen önti el őket az epe, amikor jól kiegyensúlyozott lelkületű, boldog, gazdáiktól szeretetben megbecsülést kapott, elégedett, fülig mosollyal csaholó vetélytársaikra gondolnak. Ők a nők bálványai! Kit érdekel, hogy a férfiak is kedvelik a kutyákat. De a nők! Hogy lesznek akkor macsók, piros kendővel átkötött kopasz fejjel?
Sehonnan sem kapunk annyi szeretetet, mint ezek a loboncosok. A gazdaasszonyka, puffos foteljében hátradőlve, maga mellett vakargatja enyhén túlsúlyos, megelégedett tappancsú, köszörült körmű kuvaszát bőrönd nagyságú retikülben. És akkor még jönnek a kutyaköröm-köszörűsök is, akik rájátszanak a dologra, és a kutyák még dédelgetettebben érezhetik magukat. A gazdinénik, aszimmetrikus, de soha el nem múló ebszeretetükben szétfolynak, mint tálon a spenót.
Hiába a boxer alsó, hiába a pénz, előfordul, hogy már reggel azt mondják:
– Tűnés, kisapám!
Rosszabb esetben, épp szeretetért loholás közben csörren a telefon, a "szia, cicám" köszönésre az a válasz:
– Ennyi volt, mese volt, talán igaz sem volt. Mire ideérsz, tekintsd magad pingvinnek, valahol az Északi-sarkon, feledd el, hogy itt laktam, vedd úgy, hogy elköltöztem.
A kuvaszokat pedig, olthatatlan fülvakarással, már-már brekegő dédelgetéssel sem unják meg soha.
Elviheti a Zambézi mellékfolyójára, vadvízi túrára, hadd lásson krokodilt a drága. Kilövet neki egyet úgy ébenfeketén, hogy ott helyben csináljanak neki táskácskát, erre köszönöm helyett lemangalicázza. Le nem köszörültetett körmeivel szétkaparja a képét és magához öleli azt a bestiát, akit két héttel azelőtt, a piacon, a lábbal tekerős kutyaköröm-köszörűsnél pedikűröztetett. Együtt sírnak, együtt nevetnek, és kiköveteli a visszarepülő jegyet, ő meg ülök a Zambézi mellékfolyóján csónakban, mint egy elítélt légy a lebbencslevesben.
Jól megnőtt az orra is, épphogy szét nem szúrja a környezetemet, de ő nem kell!
Reggel, a sarkon lesben áll, ha megjön a konkurencia, búcsút mondhat szerszámainak. Álljon négyig négykézlábra, ha kutya akar lenni…
Szegény macsó kesergett tovább, mert lenne ő négykézláb álló gyík, vagy krokodil, vagy babája talpán görkorcsolya, csak a piaci – lábbal hajthatós – kutyaköröm-köszörűsök tűnjenek el a világ színéről, hogy végre vele is foglalkozzon valaki, akárki, bárki emberlánya, és kérje meg, hogy növesszen pocakot, ne igyon több sört. Üljön folyton otthon, de minden héten vigye el a piaci – lábbal hajhatós – kutyaköröm-köszörűshöz, hogy bádogvágó ollóval az ő karmait is levágassa. Továbbá kapjon végre jogosultságot a boldogító csaholásra is.