BUÉK 2011!

Most kipipálom az elmúlt évet, és mindenkit megkérek ugyanerre! Ki pipával, ki pipa nélkül, egyenes, vagy görbe záróval, pocakos vagy tajtékpipával, lehetőleg narkó nélkül pengessen le egyes fogadalmakat, és elfordítható fogantyúkkal, jobbra-balra, le-fel, középre állítható, ráncba szedett nyomkövetővel. Hajótöröttek és víz alatt lakók periszkóppal, illetve homlokra tapasztott, legyezőszerűen nyitott tenyérrel, látást megerősítve nézzenek a jelen esztendőbe.

Már zajlik az élet! Kicsi, lapos partú szigetünkről belenézve, a konckedvelő csapat vezetője beleordítja a 2011-es évbe:

– Kristálykupákat akarok, hatalmas aranyláncokkal, bamba, leszegett szemű, távol-keleti hangszereken pengető gésákkal, és semmiképpen sem zöld levélen, naptól rózsaszínre pirult békákkal. Koncot a népnek, a nép mi vagyunk! – dalolja ritmikus bajuszpödréssel az ötök vezére.

– Szeretem a koncot és szeretek koncolni, kuncogva minden zsiráfnyakú fejet lógatóra füttyentek. Idén kötelező a jókedv, a gulyásos bogrács mellől, sebtében szétkoncolunk mindenkit. Kivesszük jussunkat, és a meglepetéstől lekékült fejű, deszkabarát, sárgult kakadukat, csontsovány fekete macskákat, vészvijjogó varjakat törvényileg narancssárgára válni kötelezzük koncolás ideje alatt. Röhögni kell, legyenek jókedvűek! Ne csak mi, de mindenki. Szép az élet, az összes fogát ki kell húzni, és rögtön nem harap belénk. Ha mosolygunk rá, ő visszaröhög. Kék tenger csillog a tárulkozó nép szemében, ránk várva. Koncunk is van, koncoltunk is! Hibátlan tengeralattjárónk világa! Zsinóros orrú, delfintáncos, aranyló naplemente mentén pipázzunk emberek a világra, és aki csobolyóját nem üríti koncunkra, homorú pályán abrakoljon. Legyen az év az örömé, a boldogságé, minden pallóé, mely mocsáron vezet át, és nem szakad le pipázás közben. Mikrorobotoké is, nem baj, ha azok épp ti vagytok. Mi örülünk, örüljetek hát ti is! Szép az élet, mint mondtam, úgy vigyorog, hogy a habokból kiugró sellő sem lehet bájosabb. Szobrot állítunk a röhögésnek, eltemetjük Madagaszkár mellett az Oszkár nevű, fakír pesszimizmust, és a csőben is megkérünk mindenkit vidámnak lenni. Nem baj, ha mi vagyunk a trombitások, a dohányfüst is egészséges, kérném értékelni, hogy engedéllyel tartózkodhatnak bent fizetség és adóteher nélkül. Bontakozzunk hát ki a sokszáz színű és sokszálú, magasan feszültségeket sodronymetszővel elvágott, kókuszbarna konc birtokának zöld mocsarú borörömében. Topánkát nektek és magunknak, kisebb lovacskás hálósipkát! Mindezek várnak ránk az évben. Titkár úr, Gézám és ti, másik három! Bikacsököket szerezzetek be, a boldogság és optimizmus pipakalandjának, fejszorító rongyrázás csábmosolyú piros arcába.

Nálunk, öten, mind generálisok vagyunk, vagy legalábbis ezredesek. Örüljünk hát, és mindenki örüljön ennek macskaszemekkel, teknősmotoron, rákmenetben és a melegedőn! BÚÉK, 2011!