Műküdik a generáló!

– Eléggé késő van már, a gondolatgenerálókat működésbe léptethetnék! Nagyon síkos így, a gondolattalanság semmi biciklijén pedálozni!

– Anya, már működnek, hallom a hangodat, a halláshoz pedig gondolat kell.

A gondolatgenerálás, ha szétszórtan is, de az alsó fokozatokban megkezdődött!

– Fiacskám, a halláshoz fül kell!

– Ma-ma! Nem, ma-ma, a hal-lás-hoz, el-mé-le-ti-leg agy kell, a-mi i-rá-nyít-ja a fü-let, de ha nem gon-dol-kod-nánk, ak-kor nem vol-na szük-ség gon-do-lat-pót-ló-ra.

– Nem értelek, kifinomultan agysegéd-gondolatgenerálóval ellátott, családi valakim...

– Mama, nálam már jól működik. A fiad vagyok!

– Tudom, ne beszélj zöldségeket, nálam is túl van már a melegedés fokozatánál, így a kioktatást vedd mind a két félválladra és megkérlek, ne legyél ilyen faragott fejű illúzióromboló. Ebben a fázisban, ha nem juttatják eszünkbe, már nem emlékszünk, hogy olyan agyatlan –segédgondolkodású – primőrök vagyunk csak, mint a kormányzó úr, a keveset beszélő, sok mindenkit kinyíró filmjében. Nyomás, indítsd be a húgaid gondolatgenerálóit, aztán az összes háziállatét! Én oldalba vágás előtt, a biztonság kedvéért, apádét beindítom, igaz, hogy az eléggé sokkoló. Egyszer megcsinálta velem, és képzeld, alvás közben gondolkodtam!

– Anya, már rendesen mennek a generálóink, ne ejtsük magunkat fogalomzavarba! Nem gondolkodtál, hanem működött a generálód!

– Ja! Kisebb gond van, a fateredé lemerült, és úgy látom, valamilyen érintkezési hibák is felléptek. Szólj be, légy szíves, a karbantartóknak, ha már beindították a saját generálóikat, jöjjenek, és apád észpótlóját csinosítsák a régire! Amúgy régen, amikor ez az újítás még nem egyenmosolygott az emberiségre közkincsként, és csak a privilegizáltaknak volt elérhető, fogtuk apáddal egymás kezét és néztük egymást. Egy okos daliának láttam, ő engem egy szexbombának talált. Most, mikor nekünk már közkincs, a privilegizáltak pedig inkább megelégszenek gondolatgeneráló-használás helyett, a rendes agysejtek – nem emlékszem micsoda – használatával, apádat egy totyakos selejtnek látom, és képzeld, ő engem egy tramplinak, pedig nem is vagyok az!

– Anya, megenné a fene, ha ez nem lenne állítható! Szerencse, hogy az ilyen elszállt pillanatokban, amelyekhez hasonlóak nekem is vannak, talán még a húgaimnak, esetleg az aranyhörcsögöknek is, azonnal a negatív, vagy pozitív helytelen kilengésből – a szűksejtagy-használó réteg oktatása szerint –, optimálisra állíthatjuk. Azon belül, ha valami nem tetszik, annyi fokozat van, ahányat akarsz! Ha valamitől túlságosan elszálltál, ugyanúgy visszavesz. Sőt, ha az ember esetleg meggabalyítaná a programot, az automatikusan jelez a központi sejtagyasoknál, akik egyből – a nekik megfelelő kérgű, Rambotikustól Gézásig, nőknél J.I. Janestől Paulásig – önként és ingyenesen visszaállítják. A generátor szerencsére nem engedi csak korlátozott emlékfoszlányokban visszasejleni a múltat, de mi egy boldogabb világban élünk – mint felfújt, fehér kisnyulak, tüskésre barázdált kisvasutak felfűzött csodája mellett –, erről meg vagyok győződve.

– Szépen beszéltél, fiam, és igazat. Indítsd napodat rendesen, generáltan!