Lufiszuperék

A tragikus hír kiszivárgása után, valahogy az egész világ hirtelen megsajnálta a hahérokat, akik mind egy szálig, a hórukkmunkával épített népi medencéjük talapzatán állnak, szájig vízben, szomorú hátrabillentett fejjel, hogy még egy darabig – amíg elpárolog a medence vize, vagy ők belőle –, orrukon lélegezhessenek.

Kicsi, de köpcös nép a hahér, mondják. Talán másfél millióan lehetnek, görbe határaikon belül, a széles körben ismert valamelyik – de nem az Atlantisz – kontinens északnyugati részén. Önérzetükön esett kínzó csorbájuk már másoknak is fáj. Jobb lett volna soha fel nem találni a térdbehajtást számító, egyszerű műszert, és akkor ez a szegény, de büszke hahér nemzet, felemelt fővel úszkálna medencéjében, ha már odanövesztette magának. Hátúszásban csapdosnának, libegő-lebegőn, két levegővétel között, a biztos emberiségügyi tév-tévedés tudatában.

Ez a cseppnyi nemzet, a tudós társadalom által egyöntetűen, szinte hajszálra azonosnak tippelt térdhajlatok számát a hahér nemzeti hovatartozásnak tudta be. Kicsit bővebben: egy ember éljen bárhol a Földön természetes hosszúságú életet, nagyságrendben a hahér nemzet átlagához hasonló számú térdhajlítást végez – jártában-keltében –, a nagyjából nyolcvan esztendeje alatt. A két pólus között, észak-déli irányban és az egyenlítő mentén körbe-körbe, minden nemzetet mosolyogva betudtak maguknak. Vannak, mint mindenhol és mindenben kilengések, de hát így is, az egész emberiséget gyökerestől lehetett hahér származásúnak tekinteni.

"Hahér a világ, mindenki hahér származású! Tudjuk jól, hogy sokak kényszerültek emigrációba, idegen nyelven, az őshahért elhagyva naggyá tenni minket. Gondoljunk egy Confuciusra, egy Shakespeare-re, egy Dumas-ra. Ők mind hahérok voltak! Titkon, nem nagydobra verve, okosan ezt be is vállalták".

Mire jó a melldöngetés, gondolták a hahérok, hiszen mi is itt élünk, ebben a cseppnyi Hahériában, hahérül beszélünk, de nem a nyelv a lényeg – dehogyisnem, mondták némelyek, a társadalom úgy körülbelül 110 százaléka! –, hanem a jellegzetesen, őshahér hovatartozást bizonyító felmérés.

Az évezredek alatti, felemás zoknis, víz fölött lebegő antropológiai küljellegek huszadrangúak egy ilyen horderejű kérdésben! És ezek a jóravaló, immár tisztességes becsvágyú, gőgmentes emberek most állnak és lebegnek a nagy nemzeti medencében, és várnak. Rettenetes soruk van az alacsonyabb növésűeknek, hiszen ők minden levegővételért újra meg újra fel kell, dobják magukat az utálatos felszín felé, ahonnan kinézve, még mindig látják a fejük felett kúszó, békés bárányfelhők mögül folyton-folyvást kikandikáló napot, és borzasztóan szégyellik magukat. Nem erre a világra valók ők...

Történt ugyanis, hogy a hahér csoda – minthogy ők az emberiség őseinek ősei, sőt maga az emberiség szinonimája –, országukban alapvető tényként kezelt micsoda volt. A külhoni tudósok spekulatív fondorlatát cáfoló, térdmozgásszám-pontosítót, illetve a hahérságot tudományosan mérő szerkezetet, hahér alapú mérhetőséget követelt.

A hahér tudomány legnagyobbjai készítették el a nem csak hordozható, de a rákok egyensúlyozó fülszervénél is biztosabb és pontosabb szerkezetet, a megbízhatatlan statisztikai oszlopok ellensúlyozására. És bekövetkezett a nemvárt nemzettragédia!

Kiderült, hogy míg az átlag planétát népesítő, korábban hahérnek gondolt emberiség élethosszi térdrugózása: 1 gigarugózás – plusz, mínusz 0,2 - 0,3 –, addig a Hahériában élők térdrugózása mindössze 0,6 gigarugózás! Szembesülni kellett, kifelé és befelé, hogy a jámbor külhon valamit hosszú ideje rájuk hagy. Olyan "játsszatok gyerekek, jobb, mintha háborúznátok vagy erdőt irtanátok, mondjuk, elalgásítanátok a tengereket, mint mi", és szembesülni kellett önnön fatetőről lekárogó, varjúcsőrökből áradó, leeresztett lufisuperman-tudatukkal.

Állnak – egyik-másikuk már ivott is a medencéből – szomorúan, szótlanul és nézik az eget.

Közben a felborult nyugalmatlanság nyugalmát meg nem zavarva, lassan, minden irányból kúsznak a különlegesen kiképzett segítők, kitépik a medence dugóját, és elkezd leszivárogni a csíkos rongyosságot egyre láttatóbban buborékoló víz.

A hahér társadalom, generációkon át, büszkéből gyomorrá alakul és emészti magát, de legalább tisztán lát kifelé és befelé is.