Általános élethelyzet

Az emberek életét a szabályok teszik tönkre. Hányszor elmondtuk, hogy a szabályokat kell az élethez és nem az életet a szabályokhoz igazítani. Lépni soha nem mertünk, mintha bástyáról kiálló, ránk szegezett, XVI. századi mozsárágyú célpontjai lennénk. Pedig nem! Olyan egyszerű volna, ahogy a síneket váltókkal, úgy a rossz szabályokat igazításokkal önmagunktól elkülöníteni. Vegyünk egy általános élethelyzetet!

Ugye sokat gondolkodtunk a beterjesztés előtt, de csakis és kizárólag olyasmi jöhetett számításba, ami már mindenki életében előfordult. Közel s távol nem ismerek olyan embert, a csecsemőtől az aggastyánig – férfiakat és nőket –, akik többezerszer ne teljesítettek volna őrszolgálatot. Az őrszolgálat szabályzata szerint – mindannyian tudjuk, hiszen ez egy mindennapos életpélda –, ha támadó jön (márpedig az őrszolgálatot teljesítőt minden alkalommal megtámadják), a jól megvilágított őrhelyről, mint kiváló célpont, az őr köteles felszólítani "állj, ki vagy!" kiáltással a feléje osonót. Ha a támadás szándékát nem veti el és nem is aratja le a támadó, akkor az "állj vagy lövök!" után a megátalkodott, aki támadását továbbra is folytatja, egy felhők felé kilőtt, amolyan csikósostor-pattintásnak megfelelő ijesztgetésre számíthat. Ezután szigorú lábkarcolásos, három napon belül gyógyuló sérülést okozó, célzott lövés leadása következik, és csak amikor már az őrszolgálatot teljesítőt tökéletesen lelőtték – mint mindannyiunkat itt –, hiszen mind voltunk őrségben – a kisunokámat, épp mikor hazaértem, váltották le, pedig még csak háromhónapos –, tehát, amikor jól lelőnek, akkor jöhet a célzott lövés. Ez, kérem, a szabályzat. A valóság, miután mégiscsak cseverészünk, picikét átalakítja a szomorú valóságot, amolyan aszfaltutat simít sáros göröngyökből.

Tehát az "álljkivagyálljvagylövök" kiáltás után, azonnal a felsőtestre leadott, célzott lövéssel helyesbítjük a szabályt, majd néhány másodpercnyi szünet után egymástól, két újabb lövedéket eresztünk Föld körüli pályára.

Javaslatunk, amit megfontolásra ajánlanánk, hogy életszerűbb módon oldjuk meg az ilyen mindennapos helyzeteket. A gyakorlat – mindannyiunk által ismert, hiszen mindannyian voltunk már őrségben, mindannyiunkat, minden egyes alkalommal megtámadtak és minden egyes alkalommal úgy jártunk el, amint azt leírtam – alakításra szorul. Javasolnám a következőt. A támadót felszólítás nélkül le kell lőni, így hatalmas nemzetgazdasági plusz jövedelmet jódlizunk össze – két fölöslegesen kilőtt lövedék megspórolásával. Felszólításra nincs szükség, viszont, hogy a történelmi múltat ne gyalázzuk és alázzuk, ezt a mára divatjamúlt és gyakorlatiatlan szokást megtarthatnánk, mondjuk a végére. Ezért az őrségben álló, elkurjanthatja magát "álljkivagyálljvagylövök", a lövés és két darab lövedék spórolása után.

Persze, nagyon sokat dolgoztunk tervezetünk benyújtásával és mindenre kiterjedő figyelemmel, látókörünk sarkából nem esett ki az a magától értetődő veszély, amit ez a szabály – helytelenül alkalmazva – magában rejt. Ugyanis az ilyen szabályváltoztatás után, az őrségben álló kisgyermek, leányka, fiú vagy aggastyán az őt leváltani érkezőket minden bizonnyal szitává lövi, hiszen minden, az őrizendő terület belsejébe tolakodót – legyen az magányos vagy csoport –, joggal és szabályosan hatástalaníthat, lövedék bevitele által. Ezért javasolnánk záradékként, hogy az őrségben levő mindenkiket, ezentúl kizárólag vaktölténnyel lássák el – minden tárat teletöltve –, hogy biztonságérzetük ne csorbuljon, és tegyük kötelezővé a támadóknak (akik természetesen minden egyes őrszolgálat időtartama alatt jelentkeznek), hogy az első durranás hallatára, szótlanul rogyjanak össze.

Még mindig veszteségben vagyunk, hiszen egyetlen vaktöltény kirepült a nemzetgazdaságból, éles azonban nem! Sem éles, sem vak, második és harmadik lövedék pazarlása nem lazít a város panorámájában gyönyörködő, éjjeli pandák zsebén.

Van még egy lényegtelen és elhanyagolható dolog. A támadót ne likvidálják, tény, hogy ez nem nemzetgazdasági érdek, de hogy ne pazaroljunk feleslegesen, minden támadót kötelezni lehet, hogy támadását annyiszor ismételje meg, ameddig a rá kilőtt lövedékek árát vissza nem téríti.

Bátorkodunk benyújtani javaslatunkat az elfogadás reményében, így hagymaszállal, kozmetikázás nélkül.