Játékidegek

– Kedves Nézőink! Osztozzunk két barátunk – mondhatni önkívületbe szállott – örömében, hiszen a garantált kétszázmillió tulajdonképpen már a zsebükben van. Kvázi tulajdonosok! Roppant elegánsan oldották meg a kör négyszögesítését is rombusz formájúra, hiszen mi természetesen nem négyzetre, hanem négyszögre gondoltunk, és ebbe a fogalomkörbe a rombusz belefér. Az a minimális akadékoskodás egyesek részéről, hogy a középponttól egy rombusz oldalainak pontjai nem mind azonos távolságra vannak, végül is mint relatív lehetőség – a teremben ugyanis nincsenek matematikusok –, ejtésre került. Bízvást nevezhetem őket barátainknak, hiszen önök is már másfél órája – a valóságban 24 perce – ismerik őket. A reklámblokkok sok mindenre jók, arra is, hogy emberibb közelségbe kerüljünk a szorítóban álltakkal. A műsor előtt és annak szüneteiben Balambér és Stefánia elárulták, hogy nyerés esetén az árvízkárosult falujuk romba dőlt házainak újraépítésére, mintegy jótékonysági cselekedetre költenék a pénzt. De hát, nem nagyon volt a játék nemzetközi előéletében a fődíj megnyerésére precedens. Ím, megtört a varázs! Kétszázmillió – kimondani is zsigereket bizsergető –, talán nem is felfogható összeg, főleg, ha euróban gondolkodunk! Ilyenkor, még puszta formaságból, felteszünk egy igen könnyű kérdést, tudják, senkinek nem az a hobbija, hogy az emberek örömét tönkretegye, ezért tekintem én máris győztesnek őket. Látom rajtuk a feszesen, fényesen csillogó arcbőrükről és minden idegességet elvetett, korábbi remegő torzulatok elmúltából, hogy megkönnyebbültek. Jöjjön hát az utolsó kérdés! Ismétlem, ebben a magasságban már nem a győzelem tönkretétele, nem keserű szájíz, meg ehhez hasonlók szántása-vetése a cél. Kérdésem tehát, jól figyeljenek, barátaim: igen vagy nem?

Balambér, két tenyerét ökölbe szorítva, ismét a korábbi ideges, fogcsikorgatásos állapotba zuhant:

– Micsoda igen vagy nem? – kérdezte remegő hangon.

– Lehetne pontosítást kérni? – rebegte Stefánia.

– Nem! Pontosítást nem lehet kérni. Sőt, ha bármit mondanak azon túl, hogy igen vagy nem, akkor sajnálattal közlöm, önök vesztettek. – A műsorvezető arcáról valahová elrepült, nagy messzeségbe, az üveghegyen túlra a bájos, fogvillantós jóindulat-mosoly. – Választ kérek, még öt másodpercük van. Négy, három, kettő...

– Igen! – ordította idegesen, haját borzolva Stefánia.

– No, most már a dolgok végére érve, semmi más nem vár önökre, drága barátaim, mint az eredményhirdetés. Utána következhet a következni való!

Dobpergés és szemet meg idegeket betegítő reflektor-fénycikázások alatt, elordította magát:

– A helyes válaaaaaaaaaaaaaaaaaaa...

Kovácsék otthon, már majdnem gutaütést kaptak. Kovács úr az óráját nézegette, Kovácsné, frissen lakkozott körmét harapdálta, hogy mi lesz most.

– Te asszony, ez a pasas világrekorder, már öt perce egyfolytában mondja, hogy a válaaaaaaaaaaaaaaa... Ki is fogom próbálni, mennyi ideig bírom!

Kovács úr megpróbálta. A 37. másodpercnél úgy érezte, belégzés nélkül már nem fog többet kilélegezni. Kovácsné felsikoltott, bevágtak egy reklámot.

– Most mit csinálunk? Én megőrülök, nekem tudnom kell, hogy nyertek-e, vagy nem!

– Valahogy kibírjuk, drágám, nem tarthat ez olyan sokáig, visszakapcsolnak és kész.

Kilenc percig tartott a reklám, amikor is a stúdióba visszakapcsolva, a műsorvezető, még mindig mondta aaaaaaaaaaaaaaa... Tette ezt hat percen keresztül, és Kovácsékra egy újabb reklámblokk szakadt. Már sokkal jobban örültek volna egy bolharitkítónak, de nem volt választási lehetőségük. Tizenkét hasonló reklámblokk után – az így három és fél órára dagadt műsoridő végén –, a játékvezető végre befejezte a válaaaaaaaaaaaaaaaaaszt.

– Nem, drága barátaim! – mondta, mintha mi sem történt volna. – Most nem nyertek, majd legközelebb. A kétszázmillió itt várja magukat. Árvizek jönnek, árvizek mennek, jól fog ez még jönni. Izgalmas volt ez a játék! Kedves nézőim, remélem, kiválóan szórakoztak.

Balambért és Stefániát a háttérben, hordágyon kivitték a képből, de hogy ne törje meg a műsor varázsát, feléjük intve a mókamester megjegyezte:

– Látják, nem a kétszázmillió a fontos, hanem a gondoskodás, a szeretet! Többlet szolgáltatásként, megjutalmaztuk őket két darab – egyszeri – gyaloghintó-használati lehetőséggel. További kellemes estét kívánok, várok mindenkit a következő előadásra!