Minicserkész

– Meló lesz, gyerekek. Kurvára nincs hozzá kedvem. Henyélnék még, ahogyan szoktunk, de most jött a sürgöny az átmeneti parancsnokságról – amely átment egyik oldalról a másikra –, hogy nekünk fel kell kelni. Katonákká avanzsálódtunk, és nagy munkát rónak ránk. Igaz, be kell fessük egyenruhánkat vörösre, és csillagot kell raknunk magunkra…

Csak azt nem értem, mi köze az egésznek a palotákhoz? Remélem, nem gondolják, hogy segédmunkában nekiállunk épületeket bontogatni. Koronás fők gyermekei és talpnyalók, hej, de cserélnék velük! Lopkodják a napot, mert a városlakók támogatják őket.

Szerintetek van értelme a fölségnek? Azt hiszem, ez most egy picit félreérthető. Nem a felségre gondolok, hanem arra, hogy nekünk most föl, vagy fel, mit tudom én! Valahogy ugorjunk már, mert bizonyos embereket reszketésre kellene bírnunk, mert támadó jellegű lett a megnyomkodott melós. A góré – a legfelső bőrsapkás – szerint, a szabadság világmegváltó. De vajon kié lesz, és hogy osztjuk? Mennyi jut nekünk?

Helyesbítek! Ki a fenét érdekel, hogy nektek, drága bajtársaim, mennyi jut. De vajon mennyi jut nekem belőle? Hány szelet szabadság?  Miközben fújdogálja – a még nem teljesen kitalált – lobogóját a szél. Hú, de nem kedvelem a szelet! Én egy szál idegen nyelvet sem beszélek, és nem is nagyon szeretnék megtanulni! Azt mondják, rendkívül időigényes, de hát éljenek akkor a nagy nemzetköziség-pártolók! És persze, mivel huszonnégy még nem múlt el, hát Uljanov is éljen még egy keveset.

Nevezzük, vagy nevezzék magukat-magunkat, igen göcsörtös kérdés, az ő istáinak, legalább kétszer, és legyen egy rendes indulónk, ha már ilyen nagyon muszáj mennünk. Javasolnám a következő szöveget:

"Fültövesek, dromedárok,

Villogó, fás skatulyák!

Fagymunka, párna, zsarátnok,

Válasszatok palotát!

Virágok, percegő pókok,

Legapróbb plüssfigurák,

Viszkessetek, gyere már, na,

Zénó a svéd gólkirály.

Csinálok rágót szabad láb,   

Zsák kaját fújtam feléd,

Kérjenek a feministák,

Rés van-e, minicserkész.

Kérjenek a feministák,

Rés van-e, minicserkész.”

Pici cserkész, minicserkész! Már van földúlónk, vagy mink! Ébresztő, indulás!

– Ne haragudjon, polgártárs –, azt hiszem, így kell mondani, lehet, hogy tévedek –, olyan jót álmodtam. Feküdjön le maga is, míg az a pár nap eltelik, aztán vagy kivégeznek, vagy nem. A „vagy nem” sokkal szebben hangzik, ugye?