Van kérdés?

– Javaslom, kezdjük a bemutatkozással, Győző vagyok, a maguk trénere. Küldetésemnek érzem, hogy sötétben botorkáló embertársaim elé tükröt tartsak, arcukat megvilágítva tudatosítsam bennük, hogy mindenre képesek, ha hisznek önmagukban. Bemutatkoznának? Épp elég a keresztnév, mondjuk balról jobbra.

– Imre, … Lajos, ... Géza, … Amália, … Károly, … Katalin, ¼ Emese, … Ildikó, … Márton, … Mihály…

– Igen, látható a férfiúi többség. Úgy vélem, a hölgyek célratörőbbek, jobban tudják, mit hogyan kell csinálni, ezért nincs szükségük ilyen segítségre. Ez maradjon köztünk, hiszen ez majdnem olyan, mint az orvos-beteg kapcsolat. Mondja, Géza, maga miért jött ide?

– Tanulni szeretnék, kibontakozni, és persze legyőzni a saját határaimat.

– Nagyon szépen cseng a fülemnek, amit mond. Amerikai gondolkodásmód, magam is azt képviselem. Biztosítom, hogy a tanfolyam végeztére nem lesznek elérhetetlennek tűnő céljai. És maga Ildikó, mondja miért jött?

– Én azért jöttem, mert a főnököm küldött. Egyébként, nem szeretem az ilyen demagóg, közhelyekre épített, úgynevezett tanfolyamokat.

– Ugyan már, Ildikó! Ez éppen olyan, mint amikor Mari néni az utolsó padból nem látja az oltáriszentséget. Nem tudom, ismeri-e, a templomban általában kiteszik az oltáriszentséget, ami egy tükör, vagy egy fényes tálca. És hát az, akit Juli néninek is nevezhetünk, az utolsó padból biztos, hogy nem látja.

– Nem igazán értem, mit akar ezzel mondani. Különben is sántít a hasonlata.

– Ugyan már! Miért sántítana?

– Mert valótlant állított.

– Az ki van zárva. Elsődleges és legfontosabb, hogy a pozíciómban levő emberek csak olyanban nyilatkozhatnak, amiről előzőleg száz százalékig megbizonyosodtak.

– Mondhatják önök azt, hogy nem tudom, nem lehetséges?

– Elsősorban agyon felkészültek vagyunk, másodsorban az, aki azt mondja, hogy nem tudom, az szavahihetetlen.

– Akkor maga pontosan tudja, hogy én mikor születtem.

– Természetesen tudom.

– Azt is hogy hány éves vagyok?

– Hogyne tudnám.

– Hány éves vagyok?

– Ugyan, hölgyem! Nem szoktam tapintatlankodni.

– Értem, szóval az a taktikája, hogy bár nem mondja, hogy nem tudja, de nem tudja. Nem állítja azt, amit nem tud, egyszerűen kikerüli a választ.

– Sokan vagyunk itt, talán a végén megszavazzuk, kinek mennyi a hitele.

– Titkos szavazáson?

– Ugyan, ez egy baráti összejövetel. Barátok nem titkolóznak egymás előtt.

– Viszont a titkos szavazás garantálja az őszinteséget.

– Nem titokban is lehet őszintének lenni.

– Igen.

Győző, a tréner, akinek valójában Kázmér volt a neve, de az nem illett a munkájához kezdett idegeskedni. Győző névvel jobban lehet győzteseket fabrikálni a vesztesekből. Nehezen leplezte idegességét, eddig nem mondtak ellent soha, sőt, általában el szokás ájulni bölcsességén és a három filléres okoskodásokon.

Azért ilyesmire is volt némi felkészülése, türtőztette magát.

– Nézze, itt a tábla. Rajzolok egy kört. Világos? Most itt vagyunk a kör peremén.

– Milyen értelemben? – kérdezte rezdülésmentes arccal provokálni Ildikó.

– Olyan értelemben, hogy el kell mozdulni a jó irányba.

– Nem jó a hasonlata, tréner úr.

Az izgatott Győző mosolyogva biggyesztett egy "ugyan már, tegeződjünk" megjegyzést Ildikó irányába.

– Ez természetesen mindenkire érvényes, úgy sokkal családiasabb.

– Tegeződjünk, Győzőkém. A körön belül, vagy a körön kívül?

– Nézőpont kérdése.

– A kör középpontja hol van?

– Ó, bocsánat! Pötty, ideteszem.

– A cél a kör középpontja, mint körön belüli jó hely, vagy a körön kívüli hatalmas, nem behatárolt végtelen jó, vagy rossz? Hova tartunk és honnan, ez itt a kérdés, Győző. Ami legalább olyan homályos, mint Juli néninek a nem létező tükör vagy fényes tálca.

– Nem Juli néni, Mari néni!

–Teljesen mindegy, nem ártott volna előre informálódni.

–Természetesen előre informálódtam, tudom, mit beszélek, azt is, hogy kinek, sőt azt is, hogy hogyan. A hogyanra térjünk ki, folyékonyan és megszakítás nélkül, magabiztosan, mintha soha nem lett volna egyetlen akadály sem előttünk az életünkben, mint ahogy igazi győzteseknek nem is volt. Egymás után nyertük az élet kihívásait, azaz győztünk!

– Győzni, vagy nyerni, teljesen mindegy?

– Kedves hölgyem, merőben szokatlanok a felvetései és kérdései. Hogyan akar sikeres lenni, ha a közmondás szerint, a kákán is csomót keres. A kákán van csomó, de ha nyomdahibával írjuk, akkor már kevésbé.

– Nem keresek, kedves Győző, csak meggyőződésem, hogy alapvető tévedésbe borult.

– Ugyan, kérlek, az embernek mindig legyenek világosak a céljai, hogy merről merre megy, és hogyan akar eljutni.

– Ez nem világos. A körön belül, a kör középpontjára, vagy egyáltalán a kör belső területének bármely pontjára kell a siker érdekében eljutni. Az áhított, szűk sikervilágba, vagy a körön belüli terület a sikertelenségé? Másik oldalról, a körön kívüli terület az a hatalmas sikertelenség területe, vagy a végtelen lehetőségeké? Csak azt ne mondd kérlek, hogy nézőpont kérdése!

– És ha azt mondom!

– Értem. Ha valaki fel akar jutni egy hegycsúcsra, nyugodtan mászhat a síkságon is? Végül is nézőpont kérdése az egész...

– Ne egyszerűsítsd le ennyire a dolgot. A kút példája jusson az eszedbe, hiszen az kimeríthetetlen.

– Melyiké? A kiszáradté?

– Közismert, hogy a kutak a talajvíz árjára készült források, azaz bármennyit merünk belőle, soha nem apadnak ki.

– Kedves tréner, szabadna megkérdeznem, mennyi ideig laktál falun, volt-e kerekes kutad?

– Nem laktam falun, nem volt kerekes kutam. Ez logikus és magától értetődő!

– Mondd, hogyan takarítják szerinted a kutakat?

– Sehogyan, hiszen azok források!

– Pedig évente egyszer kihúzzák belőle a vizet, mostanában már szivattyúkkal, az utolsó cseppig.

– Az lehetetlen, forrást nem lehetséges kiapasztani!

– Saját szememmel láttam. A szememnek higgyek, vagy neked?

– Nekem! Én vagyok a trénered! Mondd, és a hajóhídról mi a véleményed?

– Remek tréner vagy, kikerülöd a kellemetlen kérdéseket, úgy teszel, mintha egy másik süleséggel a megválaszolására irányítanál. A hajóhidak a remek dolgok, rajtuk áll a kapitány!

– Nem azokra a hidakra gondoltam ám, hanem azokra, amelyek felnyílnak a hajók előtt a Temzén.

– Drága barátom, trénerem, az nem hajóhíd, hanem a hajózást elősegítő, nyíló híd, amelyik fel tud emelkedni és vissza tud ereszkedni.

– A mai foglalkozásunkat berekesztem. Látják, barátaim, milyen egyszerű összezavarni magukat arról, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen? Barátommal, Ildikóval, eljátszottunk egy előre megkoreográfiával bhelyzetet, hogy teljesen elveszítsék az ítélőképességüket, ne tudják felmérni, mi a biztos és mi a bizonytalan, merre érdemes haladni, merre nem. Érdemes-e egyáltalán harcolni? Harcolni nem érdemes, ezt itt gyorsan beszúrom! Folyamatosan, lezseren és céltudatosan kell haladni a kitűzött cél felé. Talán még az is megfordult a fejükben, hogy ez az egész tanfolyam értelmetlen, és lám, Ildikóval bebizonyítottuk, hogy nem az! Alapjaiban rengettük meg önbizalmukat. Elmehetnek, kérem. Ildikó, te maradj egy kicsit, hogy megbeszéljük és levonjuk a következtetéseket!

Mindenki mosolyogva ment el, a tanfolyamban saját jövőjének bizotos zálogát látta ezek után. Az ajtó becsukódott. A tréner odaszólt Ildikónak:

– Ide figyelj, kisanyám! Ha még egyszer aláaknázod egyetlen tevékenységemet is, vagy csupán meg mersz nyikkanni, sem munkahelyed, sem szabadságod nem lesz!

– Lári-fári!

–Most befogod a kicsi szádat, kihangosítom a telefont!

Tárcsázott.

– Kérlek szépen, itt van egy hölgy, úgy hívják, hogy… Hogy is hívnak, kislány?

– Apáti Ildikó.

– Apáti Ildikó, tőletek. Nagyon ügyeske. Annyit kérek, hogy beszélj a kedves rendőrfőnök úrral, a büntetés-végrehajtás parancsnokával, valamint a Krampai Józsi bíró barátunkkal,                                      hogy tartsák szemüket a lányon. Nagyon tehetséges, de lehet, hogy a következő alkalommal nem ezt fogom mondani.

– Ugyan, barátom, ez a legkevesebb! Szólok az illetékeseknek. Ismerem a hölgyet, nem rossz munkaerő, de ha úgy gondolod, egyből rossz lesz. Most, ha nem bánod, egy kis dolgom van. Este a polgármester úrnál, Tiborkánknál beszélgetünk.

– Hát akkor, szervusz, barátom! Van valamilyen kérdésed, Ildikó?

– Semmi a világon, maga szemét. Megértettem, úgy lesz a következő alkalommal, ahogy mondja!

– Egy pár perce még tegeződtünk, nyugodtan tegezhetsz most is.

– A tanfolyamon eljátszom a tegezést, azon kívül, ha ez nem egy büntetendő cselekmény, nem élnék vele.

– Ahogy gondolod, kisanyám. Eredj, és máskor jobban nézd meg, kibe kötsz bele.