Néptelenség

Fáradságot nem kímélő, nehéz munkától remegő kézzel fejezte be a Nagyon Nagy Mindenki Atyja szorgos, népépítő munkáját. A hajnalpír első megmutatkozásánál, mikor a nép fiai megérdemelt álmukat aludták, ő, a Nagyon Nagy Mindenki Atyja elmondhatatlan szeretettel gondoskodott népéről, hogy mindenkinek biztosan jusson a javakból, egyenlő arányban, teljesítménye szerint. Saját magát tekintette kivételnek, amikor elvállalta a vezetői szerepet és az ezekkel járó napi 20 órás munkát. Tudvalevő, hogy reggel hat órától minden hivatalával járó kötelezettségének eleget tett, késő estig. Akkor pedig, amikor mindenki nyugovóra tért, elkezdett gondoskodni a népről. A nép ugyanis tele volt a nép ellenségeivel, akiket ki kellett szűrni közülük. A gyógyíthatóakat, munkásocska táborocskákat létrehozva, rehabilitációs tanfolyam formájában térítette a helyes útra. A gyógyíthatatlanokról pedig mint a szerető Nagyon Nagy Mindenki Atyja gondoskodott, hogy ne tördeljék kezeiket fölösleges reményeket táplálva, illuzórikus megmenekülésről, hanem az általuk benyújtott kegyelmi kérvény tisztességes, precíz véleményezéssel, a lehető legrövidebb idő alatt kerüljön az illetékes hatóságok kezébe. Az ítélet kimondásától történő néhány órán belül stresszmentesen rövid, néhány másodpercnyi ítéletfelolvasás után szakszerűen tudják az elítélt javára végrehajtani az ítéletet.

    Általában 8-10 000 elbírálni való kérelem volt előtte minden este. Hajnali négy óra előtt sosem fejezte be. Önfeláldozóan, szorgalmasan véleményezett és aláírt. Megtehette volna, hogy egyszerűen odaírja, hogy „nem” és a nevét. Ehelyett minden egyes kegyelmi kérvényre akkurátusan ráírta: "Az ítéletet helyben hagyom, annak végrehajtását a legrövidebb időn belülre kérem." És aláírta! És a következő 8-10 000-et is. Reggelre olyan fáradt volt már a keze, hogy a 2-3 órás alvással nem tudott regenerálódni, hiszen a Nagyon Nagy Mindenki Atyja nagyon-nagyon mindenkiért cselekedett. A nép ellenségei mindenhol voltak: iskolában, gyárakban, földeken. Őt kizárva, a politikusi ranglistán utána következőtől lefelé mindenki lehetett. Döbbenetes volt, amikor a korábban általa a mellére kitűzött 8779 érdemrend súlya alatt görnyedő dandártábornokról és számos társáról derült ki, hogy ők a nép ellenségei! Mert van nép és vannak az ellenségei, akik a népet nem szeretik, nem akarják, rosszat akarnak nekik, ad abszurdum, meg akarják szüntetni. Az ilyen esetekben senkivel sem kivételezett… talán csak annyiban, hogy a kegyelmi kérvényeket még sokkal hamarabb utasította el, szorgosan aláírva és indokolva, mint az átlagos esetekben. A nép ellenségei…

– Jaj! Ne csapkodj, te Légycsapó! Nagyon piros lett az orrom. Megbolondultál? Mi a gond?

– Ne mondd ki még egyszer azt a szót, hogy a „nép ellenségei”! Ez a fogalom megszűnt.

– Már hogy szűnt volna meg! Jaj! Ne üsd az orromat, te Légycsapó!

– Rendszerváltás volt, így ez a fogalom elavult!

– És milyenre váltottunk? Jaj! Ne üsd az orromat, Légycsapó! Ne emelkedj folyton, ha kérdezek!

– Milyenre, milyenre, jogállami státuszban élünk.

– Jog? Az mi? Auu! Már megint ütsz!

– A jog? Azt hosszú lenne elmagyarázni. A jogállam annál egyszerűbb. Ami a törvények által előírt, azt be kell tartani.

– Ez komoly? Légycsapó, ne üss! Jaj! Az orrom már akkora, mint egy cipó.

– Nagyon komoly!

– Van egy kis gubanc, Légycsapó. Ne emelkedj, mert kettétörlek!

– Te törsz ketté engem? Úgy eltáncolok a kezed elől, ahogy akarok.

– Tudom, bocsánatot kérek, csak ne csapd az orromat, ha kell, ha nem. Szóval a kicsi gubanc, ami hirtelenjében beugrott, hogy ezt a törvényt nem tették hatályon kívülre.

– Melyik törvényt?

– Hát hogy a nép ellenségei, azok ugye bűncselekményt követnek el, és ennek büntetőtétel kell, ugye? Jaj, az orrom! Igen, emlékszem rá, hogy a halálos ítéletet eltörölték, de ha egyszer a törvény ezt írja elő… Akkor most az egész népet holnap reggel ki fogják végezni?

– Hülyéket kérdezel! Jogállamban élünk, sok választás nincs. Természetesen a törvényeket be kell tartani. A nép ugyanis egy törvényt, miszerint a nép ellen nem lehet fellépni, megszegett. Így a nép, a nép ellenségévé vált, tehát a nép ellenségeit ki kell végezni.

– Jaj, de okos Légycsapó vagy! Ne emelkedj, ne emelkedj, mert az orrom már nem bírja az ütéseidet! Semmiféle kiút nincs innen?

– Ne légy naiv! Tudod, hogy mindig mindenhonnan van kiút, de per pillanat nem sok jót látok. A parlament hatályon kívül helyezhetné hajnalig ezt a törvényt.

– Parlament? Korán? Visszabokszolok, ha még egyet ütsz az orromra.

– Eltáncolok, öregem, eltáncolok. Parlament? Nehogy megkérdezz a választásokról!

– Jut eszembe, azt akartam kérdezni!

– Úgy emlékszel, mintha azelőtt a parlamentet választották volna?

– Hát nem… Ebben igazad van. Akkor jól van! Tehát a parlament reggelig hatályon kívül helyezheti a törvényt?

– Igen, de sokkal fontosabb dolgokban kell döntenie. Például saját bérezéséről és hasonló halasztást nem bíró kérdésekről! Ott van még lehetőség, hogy a Nagyon Nagy Nép Atyja… Jaj, ne üsd az orromat!

– A nagyon nagy nép „Atyját” szemét, mocsok diktátornak kell most már nevezni! Most a Nagyok vannak többen és a Nagyon Nagy Nagyok. Érted? A Nagyon Nagy Nagyok kegyelmet hirdethetnek, de milyen dolog az, ha rögtön az első lépésükkel a gyengeségükről adnak tanúbizonyságot.

– Kegyetlen, kegyetlen és nehéz. Most egy kis apró kérdés. Saját magukat is ki fogják végeztetni? Jaj! Ne üsd az orromat, Légycsapó!

– Hogy mersz egyenlőségjelet tenni a Nagyok és a Nagyon Nagy Nagyok, illetve a senki nép közé?

– Bocsánat, Légycsapó, de ne kezdd többé a csapkodásodat, mert levered az orrom megmaradt darabjait is.

– Ne játszd itt a megértőt. Átlátok rajtad, hogy csak tetteted!

– Nem tettetem magam, kezdem érteni. Nagyon érteni!

– Na, idefigyelj! Az a helyzet, hogy kaptam egy fülest, ezt a törvényt, tudod, hogy miért nem tudják alkalmazni?

– Miért?

– Igen macerás a kivitelezése, csak azért!

– Neked ez CSAK?

– Üssek egyet az orrodra? Most gondold el! Társadalmi munkában is mennyibe kerülne a teljes nép kivégeztetése. Végül már a kivégzőosztagoknak kellene egymást kivégezni. Majd az utolsóval ki végezne? A Nagyok és a Nagyon Nagy Nagyok ilyen prücsökségig nem süllyedhetnek le!

– Meg fog menekülni a nép?

– Hát a megmenekülés, az túlzás, de nem fogják őket kivégezni népellenségi tevékenységük miatt. Valamilyen szankcióra természetesen szükség van, ez olyan, a valamikori jobbágysághoz hasonló kötelezettségeket és jogokat ró majd a népre büntetésül, mert a nép ellensége volt. De nem lesz kivégzés. Tudod, mi a másik igencsak súlyos érv a törvény alkalmazását mellőzni? Mondd, el tudod te képzelni, mennyi halott lenne itt?

– Hát el tudom… Az egész nép!

– Csak nem gondolod, hogy a Nagyok és a Nagyon Nagy Nagyok majd nekiállnának az egész népet eltemetni! Sokkal fontosabb dolguk is van.

– Hát most teljesen megnyugtattál. Tulajdonképpen ennél szebb és rózsaszínűbb jelent és jövőt már el sem tudok képzelni… Jaj, az orrom! Ne üssed, te! Egyszer úgyis elkaplak és kettétörlek!