Maradt még kaja?

Teknősügetés lesz, kétütemű motorkipufogó, zenei kísérettel. Pirosló fejű, bemelegített, vágtató páncélosok, bogyót megszégyenítő kerekedéssel vágtatnak, három hüvelyk/perc, csorgó sebességgel, ijedtre zöldült startbíró-sáskák között, akiknek jeladására egy vaskos talpú, pocakos vadkan durrant szét egy pöfeteget, és a majdnem halálos iram, teknőshalálában – a lovakat békén hagyjuk, ugye – meg is indul.

Balambér, ifjú, szemtengelyferdülésben szenvedő sprinterünk, rögtön 180 fokos fordulattal kezd eszeveszett vágtába, míg Bertalan, csendes ügetéssel, olyan igazi teknős sprinteléssel, nekirohan a nézősereg hirtelenjében étkezési célokra átminősített szurkolótáborának, és mosolytalan fejével, teknősbillenő örömmámorban, gyomorpuffasztó ritkítással kisebbíti a szurkoló sereget. Ők még nála is lassabban futók, lábatlanabbak, négy teljessel. Mire észbe kap, hogy deszkát rágó, ropogós, szarvasbőgés – csak úgy magában duplán megforgatva ezt a gondolatot –, addigra Balambér, aki nem feledkezett el a kezdeti starthoz-állás célirányosságáról, kikecmergett magának ásott vizes verméből és az egy kőhajításnyi maraton távot, hősies kétszerességgel – hiszen vissza is kellett fordulnia szegénynek – nyeri a zabagép Bertalannal szemben, aki hegyesen oktalan tekintettel bámul, a neki visszakiáltó, győzelmi mámorában lubickolóra.

– Győztem, győztem, győztem! – skandálta ugyanis Balambér, kifulladtan.

Bertalan, csak gondolkodott, hogy mi a feszes teknőjű, köves ribizliről beszél ez a másik, hogyishívják, teknős. Hónapokig edzett, de valamiért sokkot kaphatott.

Az agyilag ugyanolyan képességű Balambér, mielőtt megnyert sprintjének örömét elveszítette volna, annak teljes emlékével, még tátott szájjal hallgatta, amint Bertalan kiabálja:

– Ettem, ettem, ettem!

– Hát milyen sportteknős az ilyen – gondolta felháborodottan Balambér, oda is kiáltotta, mire Bertalan igen szomorúra bambult fejjel, hosszú koncentráló csend után, megkérdezte:

– Mi a fenét beszélsz?

Balambér válaszolni próbált, de hirtelen a memóriaszintjét meghaladó időzónába lépett, és legyintett egyet.

– Tudja fene – bökte ki –, maradt még kaja?

– Nem sok, és nem is adom oda! Na gyere, menjünk!

A versenybíró szöcskék megúszták, a vadkan is elment. Teknőst enni nem lehet, és lassan a drukkerek népes csoportja is egy újabb teknőssprint-előalapozó, fehérje- és proteintömeggé lett. Kérem szépen, nagy megpróbáltatás egy ilyen párharc előkészülete, legyenek megértéssel. Balambért és Bertalant másnap emlékeztették, hogy újabb verseny lesz, illene felkészülni. Okulva, a trénerek félpercenként eszükbe juttatták a tétet. Már nem annyira az erőnlét felspékelése, hanem az agyi edzés volt a tét, hogy mire érkezik az új, nagy összecsapás ideje, elérjék, hogy legalább a pöfeteg-durranás aláfestésű starttól a célba érésig ne felejtsék el, mi a teendőjük.