Keserűség, göndör szakálla alól, piros
fejjel, rongyos kalappal, legörbült szájjal fehéríti a könnyzacskókat, apró,
recésen rücskös, szűkült szemű, sajgó, szabálytalanul kopott, alig kivehető
kockakő nyomokra. Szemtáblák redőjén bogáncsok tapadnak, mint posztón, rőtlőn
megnyúlt, sivár garádicsú szívek, hajdan volt, pompázatos tűzijátékok nyomaira,
és mocskosan löttyszerű égbolt alá zárnak.
Fognak és nem engednek, mint vasmarokba
szorult szétpréselt kronométer. Az idő sok és kevés, nagyon összevissza jár itt
minden. Csak az az íz, az a keserű, ural el úgy szívet és lelket, mint
bögölyszárnyakkal repülő, ocsmány darazsak fészkét. A szív vagy a lélek keserű?
Már nem tudod, ez érzés, íze nincs, csak mondod. A boldogság sem finom nyalánkság,
de a keserűség valamitől tényleg keserű, mint egy sárga papírra, színes
ceruzával rajzolt, zöld paca.
Van ám gyógymód, bár kevesen tudják,
mindig lehet tenni valamit! A recept egyszerű és kézenfekvő.
Vedd az egész adag keserűséget, majd
nyúlj be a szekrény mögé, és egy rántással tépd ki ott lógó, ősi kardodat. A
keserűség, szablyával négy egyenlő részre hasítandó. Az így kapott, négy kisebb
keserűséget, újabb négy egyenlő részre kell hasítani, majd a kisebb
hasítékokat, egymás után, ismét újabb négy-négy egyenlő részre hasítod, aztán
ismét csak hasítasz és aprítasz, mígnem az egész, szilárdan egybefüggő, tömör
keserűségből egy pamutgombolyagnyi pozdorját nem csinálsz. Az így elkövetett
szabdalás meghozza a kívánt eredményt, és megszűnik a keserűség... Bár, ha
belegondolunk, a rengeteg szabdalással megannyi pici, új keserűség-gócot
körítettünk, s lám, megsemmisülés helyett, talán egy mérhetetlen felfokozást
okoztunk. A recept tehát egyszerű, sem karmester, sem mesterszakács nem kell
hozzá!
Mindenki maga kikeveri a szükséges
vagdalandót, azt saját kardjával szabdalhatja bolyhosra. Tegye ezt önnön
felelősségére, mint kísérleti stádiumban levő, még nem teljesen kidolgozott
gyógymódot.
A kockázatok és mellékhatások várhatóak,
ám egy próbát ez is megérdemel. Ha a lepedő lapos, hiába szabdaljuk szerteszét,
úgysem szúrna vissza dundin, legfeljebb feleslegesen vagdalkoztunk. Elő a
kardokkal, vesztes csatára fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése