Másolhatatlan kulcs

A majomsziget megtörpült, a klub is bezárt. Az erdőt megnyírták, a Krátert megvették, a varázs még önmaga hasonmása. Az összes park átrendeződött, mi több, a temetőből is az lett.

A domboldal intimitását óriás villák uszodái, és némi túlzással hektáros magánparkok rondítják. Hát akkor hová lett az a kétszer két láb- és kéznyom? A mosolygó, gondtalan tervszövő, nem ijedős, azért is élni akaró, életbe vágók?é A függőleges szakaszokon is biztosítás nélkül haladni akaróké?

De hiszen minden nyomuk ott van a lebontott, levágott, elpusztított, kitörölt és kiradírozott helyeken. Ha senki más nem látja, csupán az ő belső nagyítójuk lencséi, akkor már nincs semmi baj!

Ott van a vízesés és patak szemükbe szökkenő vize is, a Szelek barlangjának lehelete és Homoród málnabokrai, ahol igen szépen szüreteltek.

És persze a selyemhaj alatti kar - hegedű hangszer, s vonója, test és őre -, mind olyan raktárba kerültek, ahonnan a kettőből eggyé lett kulcs mindent nyit.

Kit érdekel, hogy mást mi érdekel? Ezt a kulcsot soha senki nem lophatja el!