A portás is harap

Mit keresel éjjel a strandon, és tulajdonképpen, a komor fák zúgón sziszegő levelei alatt, meg tudnád magyarázni, miért akarsz mindenáron a túlpartra jutni? Jó úszó vagy, nem? Nyár van, engedd le a tudatod rácsát, merülj alá! Sosem gondoltál még arra – éjjel főleg nem –, hogy az elektromos kisülések, bizonyos fokig orrcsüggesztő képtelenséggel ujjonganak az éjszaka határában. Megnőtt ez a folyó, nem? Legalább akkora, mint a Duna. Pikkelybarnán hömpölyög valami kavargó előtted. Most napszemüvegben, az éjjel közepén, csak úgy gyűlnek az átkelésre várók, a kompos meg sehol.

Előre szűkül a fényféle, hátra tágul és csillog, talán a fű harmatjáról visszaverődő éjféli szivárvány. Alighanem ő sem tudja, mit keres ebben a bokrosodó tűznélküliségben, ahol birkatürelmű – ki tudja, honnan jöttek – egyre nagyobb csoportja álldogál hátad mögött. Csak te dobolsz ujjaiddal képzeletben, az éjszakai égbolton sötéten kúszó, jól látható felhők jegén.

Morajló zümmögéssel hortyog kompjára dőlve könyökével, a tömegre fittyet hányó és örökké szolgálatos kompos. A túloldalon kocsik cikáznak mindkét irányba és a parton a folyás irányába, egy pár mély sötétbe temeti épp a szemérmet. Zizeg a fű, és kosztüm híján, Ádám és Éva csóré zavartalansággal hódol Ámor kacskaringós cselvetésének. A lány, csak úgy a kocsikban ülők szemét gyönyörködtetve, tettük után fel-alá rohan, lenge nagy semmiben. Órájára pillant a férfi:

– Mennem kell – kiáltja –, de húsz perc múlva jövök!

Már tépi is magára a nadrágot és pólót. Az örökös szolgálatú végre munkába áll, s a komp közeledik. Nem kapkodja el a dolgot, araszol, mint éti csiga a kondér felé.

A tódulat, sokzsáknyi ólomsúllyal nyomja kompostól a víz alá. Az utasok, akik fegyelmezetten, térdig hűsítve, áramló folyóvíz kacér bizsergetésével, csendes nyomatú érzéketlen bájjal tapickolnak fel a túlparti gátra, és tűnnek homályba, mintha nem is lettek volna.

Ő – az első –, csak áll és nézi a fel-alá rohangáló nimfotikusat. "Siess vissza", sikító kiáltását lecsavarná, de nincs potenciométere.

A férfi rohan néhány száz métert, zörget a portásfülke ablakán.

– Tűnjön innen el, ha jót akar, és nem szándékozik őrszobán gyökeret verni reggelig! – mordul az egyenruhás.

– Itt egy 25-ös – nyomja a zsebébe.

– Parancsoljon, uram, mit kíván?

– Először is igazítsa meg a pisztolytáskáját, nagyon félreáll! Kellemetlen esztétikai látvány!

Még egy 25-öst nyom a zsebébe.

– Bizonyos Kacsarné csinált valamit az elmúlt fél órában?

– Egy pillanat, megnézem a bejegyzéseim. Kacsarné... igen, kislánya született.

– Parancsoljon, még egy 25-ös. Szereti a konyakot?

– Nézze, teleittam magam, mindenki azt hoz. Valami mással nem tud megkínálni?

– Vegyen magának ínyére valót!

– Ennyi pénzből egy hétre berúgok. Miben segíthetek, fel akar menni? Ilyenkor még nagyon gyengék az asszonykák.

– Dehogy! Figyeljen, adjon már egy cetlit, legyen olyan kedves. Megjegyezte a nevet?

– Igen.

– Ideírom neki az üzenetet, mondja meg, hogy itt jártam, és amit akar, hogy miért nem tudtam felmenni. Holnap a legkoraibb időpontban itt leszek, úgy szeretném látni őket – mondta korántsem meggyőző hangon – Na, itt van még egy 25-ös, hitesse el rendesen, aztán majd, vagy bejövök, vagy nem a holnapi nap folyamán. Semmi esetre sem reggel. Különben a portásfülkére is ki van írva, "Vigyázz, a portás harap!".

Erre már nem tudott válaszolni a sok mindenhez szokott őrző-védő. Hosszan és dermedten figyelte, amint fura vendége, rekordokat döntve rohan a folyó irányába.

– Érdekes eset, általában egészen másért szoktak ilyenkor fizetni.

A lány még mindig fel-alá rohant meztelenül, és nagyon fület bántóan énekelt. Nadrágtól és pólótól kiszabadultan, ledöntötte, mint medve a málnabokrot, és hűvösen kijelentette:

– Most már van időnk, nem kell itt stresszelnem magam holmi hülyeségek miatt. Különben, a portás szerint lányom lett.

Az első utas hátba vágta a kompost, zsebébe nyomta a havi fizetését, és megkérte, hogy tekintettel a kései órára, gyorsan fuvarozza vissza, így egyedül, a strand belterületére. Enyhén émelygőn érezte magát. Átérve sebesen távozott, kíméletlenül otthagyva, a nagy mínuszjellel vonzó párost.