Találkozunk a lövészeten

Vannak helyzetek, amelyekben tovább nem fokozható a csendes összetartásnak álcázott, néma cinkosság.

Melanusz, a párnafülű, zöld tincsű, szumós nyulak öreg mestere nyelt egy nagyot, erőt vett magán, kidüllesztette hatalmas pocakját, emelt fővel és egyenes gerinccel közeledett az üreg-főfelügyelőség rezidenciája felé, azzal az eltökélt szándékkal, hogy véget vet egy tarthatatlan állapotnak.

Ha kell, a nagymester elé viszi az ügyet. Nem számít, ha esetleg vakmerő, tekintélyt félresöprő, szokatlanul nem alázatos cselekedetéért, bűnhődésül a nagymester lefokozza nulladik kategóriájú, aligzöld tincsű szumós nyúllá.

A sokszorosan méregzöld tincsű, felelős gondolkodású Melanyusz megérkezett.

Ilyenre nem volt precedens, kéretlenül soha senki nem jelent meg az üreg-főfelügyelőségen, elsősorban saját jól felfogott érdekét helyezve előtérbe, másodsorban neveltetési okokból. Az végképp kiborította, hogy Melanusz nem leszegett fejjel, sompolyogva, hanem kihívóan szembenézve, már-már arcátlan, egyenjogúság látszatát keltve szólította meg.

– Tiszteletreméltó uram! Csapatunkat, mely egész nyúlnemzedékünk jó hangulatát, sportos életét, dinamizmusát, nem utolsósorban fegyelmezettségét hivatott erősíteni, végveszély fenyegeti. Mi, zöld tincsű szumós nyulak, táplálkozási szokásainkkal – hogy a megfelelő versenysúlyt elérhessük –, legalább 25 kilóra erősítjük magunkat. Még így is, a pillanatokig tartó, drámai csaták veszteseinek igen komoly idegi erőpróbát jelent a nevelési célokból történő példamutatás, miszerint higgadt, józan, fájdalmat és bánatot nem tükröző arccal, a győztes előtt meghajolva távozzanak. Közénk keveredett, valamilyen felső protekció nyomására, egy hat és fél kilós közröhej. Bohócot csinál mesteri hagyományainkból, és ami ennél irtózatosabb, röhögve nyeri egymás után a meccseket; fegyelmezetlenül ugrálva, nyikogón vihog, és röhög a vesztesen. Amennyiben hatáskörét túllépi az ügy megoldása, úgy személyesen, a zöld tincsű szumós nyulak közössége iránti felelősségérzetből követelem, hogy magával a nagymesterrel találkozhassak!

– Nézze, edző szumós!   Egyáltalán, hogy merészelt idáig görögni a járaton belül, amit, ha maguk nem lennének ilyen termetesek, sokkal szűkebbre is alakíthatnánk? Először is, tudok az esetről! Lipic a nagymester unokaöccse; szólhatok neki. A hagyomány értelmében valószínűleg nem lesz lehetősége önök között hagyni, kénytelen lesz utasítást adni az eltávolítására. Ennek közönségünk nem fog örülni, hiszen végre egy kicsit vidulni is lehetett ezeken a – valljuk be férfiasan –, ultraunalmas, három másodperces erőpróbákon. Másodsorban a maga jövője megszűnt létezni!

– Mit nekem a saját jövőm! Sportunk, hagyományunk és sporttársaim ügye ezerszer fontosabb, mint a személyes ambícióim.

– Itt várjon! Meg ne próbáljon tovább gurulni, hatalmas, párnafülű Melanusz! Arra sem volt még példa, hogy a nagymesterhez bárki is bemehetett volna. Én magam is suttogva, ajtaját megnyitva szólhatok hozzá.

– Mindig tisztelettel voltam mindenki irányában, de amennyiben ügyünk – egész társadalmunk ügye –, meg nem oldódik, kénytelen leszek fizikai erőmet bevetni.

– Megértve! – jegyezte meg az üreg-főgondnok. – Ám legyen szíve vágya szerint.

És eltávozott. Párnafül várt, várt és várakozott, már azt hitte, hogy átverték, és be kell verekednie magát üreges termeken keresztül a legfőbb nagymesterig, amikor is az üreg-főfelügyelő kiegyensúlyozottnak tűnő, kemény arccal megjelent.

– Mondja, párnafülű Melanusz, mindenáron a sportban szeretne maradni?

– Ez az életem! Ha nulladik kategóriájú zöld tincs szumós nyúl maradhatok, akkor is.

– Nem ez volt a kérdés! Mindenáron a sportban szeretne maradni?

– Természetesen, most mondtam.

– Tehát a sportban, a sportok területén szeretné tovább szolgálni a társadalmat?

– Igen. Bízvást állítom, bármi áron! – mondta magát is meglepő, idegesítően remegő hangon párnafülű Melanusz, a legesleg-méregzöldebb tincsű szumós nyúl.

– Nos, kérem! Elértem a nagymesternél – mindnyájunk ügyét szívén viselő, jóságos gondoskodónknál –, hogy Lipicet távolítsa el a szumós nyulak közül.

– Hálásan köszönöm, bármi legyen is az ára. Ha jól értem, maradhatok?

– Maradhat a sportban, amit úgy óhajtott és vágyott. Magát is eltávolítjuk a szumós nyulak közül Lipiccel együtt.   Miután mind a ketten sportolók, ráadásul élsportolók.

– Kikérem magamnak a zöld tincsű szumós nyúlközösség nevében, hogy egy szinten említsen azzal a girhes szégyenfolttal, akinek semennyi zöld tincse nincs.

– Mostantól a tincseket felejtse el! Önöket a nagymester mérhetetlen jóságból áthelyezte az íjász egyesületbe.

– De kérem, én nagyon rossz céllövő vagyok! Egyáltalán, utálom a céllövést és nincs olyan nyúl, aki azt ne utálná.

– Nem baj, Lipic remek íjász, még vannak néhányan, a nagymester is az! Ön lesz a mozgó célpont – ahogy ezt az emberek mondták korábban –, a futóvadlövés-számban. Most távozhat. Vegye a cókmókját, és Lipiccel együtt haladéktalanul jelenjenek meg az íjász egyesületnél. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs! Kíván mondani valamit, amit esetleg átadhatok a nagymesternek?

– Nem, kérem, teszem a dolgomat. Ég önökkel, találkozunk a lövészeten.