A rabigába nem fogott, gerinces és
nyakas tevenemzedék kis csoportja szokásos sivatagszéli tevékenységét, a sziken
heverő, csendes bámészkodást végezte.
Reggel volt, mindenhonnan
ébredő és nyugovóra térő állatok egymást váltása hallatszott. Az aludni térők,
mint tengerjáró hajó alól a víz, úgy sepertek nyughelyükre, amitől az ébredők,
a kétségbeesés leghalványabb mormogásába sem kezdtek. Az előbbiek ugyanis,
egynéhány társukat mentek épp emészteni, akiknek az éjszaka a kelleténél sokkal
hosszabbra nyúlt.
A kis Horpadthátú,
nagyon furcsán beszélve, odaböffentett a maminak:
– Reggel van,
kezdhetjük a szárazfű- rágást?
– Igen, egyetlen
csemetém.
– Mondd, mami, mennyit
nőtt a púpom tegnap óta? – kérdezte aggódó, szinte sopánkodó hanggal.
– Drága csemetém, egy
ici-picit sem, ha lehet, még horpadtabb a hátad, mint tegnap volt.
– Ez borzasztó, mami –
és kicsordultak a könnyei.
– Ne siránkozz,
Horpadthátúm, eredj a többiekkel legelni!
Horpadthátú nagyon
szófogadó tevegyerek volt, értékelte a csapat szabadságvágyát, hogy nem
rabigában, karaván terheket cipelnek, hanem kedvenc, bőségesen hőséges őshelyeiken,
a dús, három-négycsomónyi ínycsiklandozó, szikkadt füvet gasztronómiai
csemegeként fogyasztják.
Ő már mindent
megpróbált, de állandóan öklendezik minden harapásnál, és azt sem érti, hogy
ezek a drága testvérei, akik heti három korty vízzel az elvizesedés határán
szenvednek, hogy bírják, mikor ő naponta kiiszik négy-öt nagyobb tócsát.
Tanulni akart, és jó gyerekként rendesen teveböfögni. Összeszorította az orrát,
és harapta azt a gyomorforgató, sárgára szikkadt füvet.
– Mondd, Tevenevű –
szólt oda idősebb testvérének –, neked mikor kezdtek el nőni a púpjaid?
– Tudod, Horpadthátú,
ha jól emlékszem, rögtön születésem után teli volt a hátam mind a két
gyönyörűséges púpommal. Bele is őrülnék, ha ilyen korhadt széptelenség lennék,
mint a simagerincű púptalanok.
Horpadthátúnak
kicsordultak a könnyei, és már be sem szorította orrcimpáit, csak öntudatosan
harapta a számára egyre undorítóbb, szétszáradt füvet. Sosem bámulta magát,
csak a púpja érdekelte. Nagyon szeretett volna rendes tevekülsőt, de most
valahogy megakadt a szeme az oldalán.
– Tevenevű – szólt oda testvéréhez
–, én csupa csík vagyok, tiszta selejt, púpom sincs és böfögni sem tudok
rendesen! A színem sem a kopár homok csodás árnyalata, és iszom azt a nyavalyás
vizet, naponta annyit, mint az egész csorda fél év alatt, most meg rá kell
jönnöm, hogy tele vagyok csíkokkal.
– Na, figyelj ide,
kedves tesó – szólt megnyugtató hangon Tevenevű –, megsúgom, hogy téged a papa
meg a mama örökbe fogadtak.
– Kezdem érteni, akkor
zebra vagyok, ugye?
– Nem, rossz a
tapogatózás, de elsőre én a te helyedben nem is firtatnám. Nagyon-nagyon ki
fogsz ábrándulni.
Horpadthátú igen ideges
lett, harapott még egyet a förtelmes ízű se széna, se fűből, aztán elordította
magát nem tevéül:
– Mondd meg végre, ki
vagyok!
– Horpadthátú, most az
egyszer légy erős, te a tigrisektől származol. A mama egy hiénakutya szájából
rúgott ki, így szegődtél a csordához.
– Igen? Akkor már
értem, miért nincs púpom – szontyolodott, ha lehet, még százszor jobban el
Horpadthátú –, aztán ordított egy nagyot és kivillantotta fogait.
–Tevenevű – rivallt
testvérére –, ettől a pillanattól kezdve soha többet nem eszem ezt a
borzadmányt! Már az sem biztos, hogy teve akarok lenni, hiszen tudom, ti csak
olyan sivatagi hajó szökevények vagytok, de az én eleim egy szálig szabadnak
születtek.
Tevenevű megijedt, a
legelést is abbahagyta, már nem is böfögött, pedig ő volt az idősebb. Nagyra
tátotta a száját és hangtalanul ordította:
– Horpadthátú,
ne!!!!!!!
Horpadthátú egyetlen
szót sem szólt, csak egy vidámat bődült a sivatagi levegőbe, és szeme
villogásával jelezte.
– Ne strapáld magad,
Tevenevű! A nem ivásban te vagy a menő, a futásban viszont én.
Nem cirádázta tovább.
Szegénynek az idegeit sem borzolta, pedig két perccel korábban még nem a
reggelije, hanem a nagyobb testvére rágicsált mellette.
4 megjegyzés:
Megint nagyon jót írtál, gratulálok.
Megént elteltem tevegyerekek telemeséjével.
Köszönöm, kedves József!
Ez egy régi írás... :)
Remek ez! Köszönöm, Gábor! :)
Megjegyzés küldése