A Fősün megdörzsölte a szemeit, hogy jól
lát-e és levonta a következtetést: igen! Egy regimentnyi kullancs – szép
kövérek a zamatosabb fajtából – közeledett. Öröm volt nézni. El is kurjantotta
magát:
– Srácok! Gyülekező,
jön a kaja!
A sünök roppant gyorsan
is tudtak mozogni, nem csak olyan lomhán, ahogy azt rendszerint támadást vélve,
tüskés gombóccá alakulva teszik. A sünsereg felsorakozott mögötte.
– No, most jól fogunk
lakni; sok mindent szeretünk, a rovarokat, egereket, bogarakat, békákat, de a
kullancs az igazi csemege… és mennyi! Odanézzetek!
Odanéztek, és látták a
megszámlálhatatlan és érthetetlen kullancssereget, mely mint ezernyi
öngyilkosjelölt, peckesen és rendíthetetlenül menetelt feléjük.
– Egy kérésem van! A
lakoma közben mindenki legyen tekintettel kollégáira! Mint látjátok, jut bőven
mindenkinek…
Itt megakadt a szava,
sosem látott még fehér zászlót lengető kullancsot. Egyáltalán nem látott még
zászlót, az egész kép szokatlan és furcsa volt.
A kullancssereg élén a
vezérkullancs odakiáltott:
– Hahó, sünök, jövünk!
A Fősün kaján vigyorral
visszakiáltott:
– Látjuk, a szánkban
összefut a nyál.
– Kis türelmet, Fősün,
mielőtt lakmározáshoz fognátok, beszédem lenne veled.
– Nem szoktam a
vacsorámmal társalogni.
– Most tedd meg,
hasznunkra lehet!
– Többes számban
beszélsz? Te nem vagy sün, én sem vagyok kullancs!
– Éppen ez a lényeg! Az
emberek roppant félnek tőlünk, kullancsoktól, titeket, sünöket meg nagyon
szeretnek. Valami üngyüm-büngyüm kis aranyos állatoknak vélnek titeket, holott
vérszomjas kullancsevők vagytok. Szövetséget köthetünk. Ha minden sün magára
enged tíz kullancsot, nem macerálnak többet benneteket ez emberek, és nem
akarnak többé házikedvencet csinálni belőletek. Mi jóllakunk, meg sem kottyan
egy sünnek tíz kullancs. A ti életetek pedig sokszorosan stresszmentesebb lesz.
A gyerekek nem fogdosnak be, és nem raknak ketrecbe többé titeket.
– Azt kezdem érteni,
hogy mi a mi hasznunk, de a ti hasznotok mi ebből?
– Elsősorban ti nem
lakmároztok fel minket, vagy ahogy mi, kullancsok mondjuk, nem mészároltok le,
másodsorban jóllakunk, harmadsorban elkerüljük a folyamatos emberi agressziót,
hiszen irtanak minket.
– Nos, idefigyelj,
Főkullancs, én már nagyon éhes vagyok, és ti vagytok a fő csemegéink!
– Nem féltelek, annyi
sorstárs mászkál itt az erdőben és a mezőn éjjelente, akiket szintén
lemészároltok, mint minket. Csak a kullancsról kell lemondanotok… Aha! Még hogy
ti kis kedvencek, aranyos üngyüm-büngyümök, mert olyan körte formájúak vagytok,
– Hát végül is
rengetegféle bogár van, egér is meg béka.
– Ezen el kell
gondolkodnom. Itt várjatok!
Kissé hátrább vonult és
összehívta a nagy süntanács nyolc tagját. Fölvázolta az ajánlatot. Miután
mindig és mindenben az ő szava döntött, ez az egész csak formalítás volt!
– Szerintem nem rossz
ajánlat, engem már egyszer befogtak, és csak napok után engedtek el, miután nem
voltam hajlandó enni a sok marhaságot, amit az embergyerek adott, és összevissza
szúrtam. Mondhatom, pocsék élmény volt! Sok csemege van még kullancson kívül,
csak hadd egyenek belőlünk, meg sem kottyan az nekünk.
A Főkullancs irányába
fordulva kijelentette:
– Egyezség megkötve.
Tízen mehettek egy sünre! Amennyiben megszegitek az egyezséget, meguzsonázunk
mindannyiótokat.
– Meg vagy értve,
Fősün.
A Főkullancs közben
odasutyorogta társainak:
– Húszan is mehettek
nyugodtan egy sünre. Úgy sem tudják megszámolni a tüskék között, hányan vannak.
Bajtársak, kezdődik az édes élet, nem kell folyamatosan lesben várni a
kajaállat érkezését, állandó ebédállatunk lesz, ki sem nyír az ember bennünket.
Ezek a sünök, ha ilyen tökfejek, nekünk az nagyon jó. Nem mondom, én sem
szeretnék kis kedvenc lenni, persze azt biztosan másképpen oldanám meg. Nyomás
a pontokat elfoglalni, mindenkinek lesz sünije mától.
Fősün is a maga
szemszögéből, és a Főkullancs is, elégedettek voltak. A Fősün azért még annyit
megjegyzett:
– Haverek, suttyomban
mindenki annyi kullancsot nassol, amennyit akar… Nem éppen annyit, módjával,
hogy ne szúrjon szemet! Így aztán kéz kezet mos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése