A hóhér szépe

– Egészen újszerű törvényt hozott az Uraság, aki valakit agyonüt, azt agyon kell ütni.

– Ne beszélj bolondokat, Karg! Ilyen süleséget még nem hallottam. Épp indultam Lockot agyoncsapni, olyan pocsék ferdén nézett rám, mikor erre jöttem.

– Ne csináld, Dond! Ha agyonütöd Lockot, akkor kénytelenek leszünk téged is agyonütni.

– Te hülyéskedsz, képes lennél agyonütni?

– Hej, barátom, hány embert ütöttem már agyon ennél sokkal kevésbé ostoba kérdésekért!

– Nyughass, mert itt ütlek agyon!

– Most senki nem üt agyon senkit – szólt közbe Kurk –, az Uraság szava nem alku tárgya, aki megkérdőjelezi, azt éppen úgy agyon kell ütni, mint azt, aki agyonütött valakit.

– Kedves barátaim, akkor innentől kezdve minden szemtelenkedőt kötelesek vagyunk békén hagyni, ha mondjuk, ránk kiált, még ha ránk böfög, akkor is? Itt baj van!

– Ki ne mondd, mert azért is agyon kell, üssünk!

– Dehogy mondom, eszemben sincs az Uraság tekintélyét és hatalmát egy pillanatra is megkérdőjelezni, csak nehéz lesz megszokni.

– Á, jó hírem van, szépségversenyeket fog rendezni!

– Az mi?

– Az egy olyan dolog, ha valaki be akarja mutatni, hogy ő igazán nagyon kiemelkedő a közösségből, akkor kérheti, hogy szépségversenyen vegyen részt.

– Ha nem mondod meg, mi az a szépségverseny, én nem bánom, ha agyonütnek, de itt helyben végzek veled!

– A szépségverseny az egy olyan dolog, ha valaki valami nagyon rosszat tesz, az Uraság agyonütésre ítéli. Ítélni neki szabad, agyonütni is, de csak urasági ítélettel.

– Aha, tehát ha az Uraság bűnösnek talál valakit valamiben, azt agyon lehet ütni.

– Sőt, agyon is kell. Folytathatom? Nos, kegyesen úgy rendelkezett, hogy az ilyen személyek szépségversenyeken vehetnek részt.

– Az agyonütöttek?

– Az agyonütöttek. Elfelejtettem hozzátenni, hogy a mi kegyes urunk a szépségverseny résztvevőinek engedélyezi a fejlevágást.

– A fejlevágást? Neki vágják le a fejét vagy ő vágja le más fejét?

– Egy elítélt nem vagdoshat fejeket, az övét viszont nyugodtan és törvényesen le lehet nyisszantani. Így természetesen az ő fejéről van szó.

Dond megvakarta a szakállát, hátradobta szemébe lógó, nem a minap megmosott haját, szépen sárguló fogait kivillantva, bamba tekintettel elmélázott.

– Mi van veled, Dond?

A számára szokatlanul erős szellemi igénybevétel után, összerezzenve mint a másvilágból visszatért, bátortalanul megjegyezte:

– Mind a mai napig úgy gondoltam, hogy egy fejetlen ember semmiféle versenyben nem tud részt venni.

– Nagyon tévedsz, barátom. A lényeg, az Uraság mérhetetlen kegyelme! Látod azokat a hegyes karókat a várfokon? Az ott a verseny pódiuma.

– Midiuma? Úgy tudtam, hogy hegyes karón nem lehet lefejezni senkit.

– Ostoba!

– Szerencséd, hogy most hozták az agyonütés elleni törvényt, különben már…

– Na, folytasd!

– Szóval a versenyben részt vevők előzetes sminkelés után…

– Ne használj ilyen szavakat! Nem értem, mit beszélsz.

– Egyszerűbben mondom. Ha férfi, a szakállára és a hajára, ha nő, akkor csak a hajára nagyon ügyelnek, hogy suttyintáskor ne sérüljön meg. Majd a gyönyörű fejeket kiteszik a szép hegyes karókra ott fenn, és a nép eldöntheti, melyik a legszebb.

– Itt férfiak és nők egyaránt versenyezhetnek?

– Tulajdonképpen nekik már teljesen mindegy, hogy férfiak vagy nők voltak, imígyen valóban, amint említetted, a nőknek is megengedi az Uraság, hogy versenybe lépjenek. Különben sokkal kevesebb nőt fejeznek le, mint férfit, alig egyet-kettőt évente, úgy ez nem fogja zavarni a nemes versengést a szépségért. Képzeld el, ahogy sminkelés után rögtön a kezdő versenyző felkerül a pódiumra, és elkezd szemezni a vetélytársakkal.

– Na ja, könnyű neki!

– Hát fején találtad a szöget. Mi nem tudjuk folyamatosan nyitva tartani a szemünket, de ha levágnák a fejünket, akkor igen.

– Én nem szeretném, ha levágnák a fejemet, Karg.

– Azt senki nem szeretné, de ott mindig lesznek közülünk való fejek. Enyém, tied, övé. Ki tudja? A verseny az verseny, ha meghirdették, az Uraság nem maradhat szégyenben. Most gondold el, ahogy cseverészünk egymással, mondjuk, te meg én ott fenn, és úgy elméletben egymásra kacsintunk.

– Azért a fene se tudja, én nem szeretnék versenyezni. Mindenáron agyon akarod üttetni magad?

– A törvény úgy szól, hogy akit az Uraság agyonüttetne – mert törvényileg jogosan megteheti, mi nem –, azt kegyelemből le lehet fejezni. Hogy kiment a fejemből. Fej, fej! Ott jön a kisbíró, püföli a dobot, nézzük, mit mond.

– Jó neki, ott van a húskonc mellett, a sok asztalról lepotyogott jóféle falatokat ingyen, gürcölés nélkül zabálja fel. Majdnem úgy él, mint az Uraság.

– Már közeledik, lássuk, mit akar! Legalább tudna dobolni, de nem tud. Észrevetted, hogy teljesen kiesik a ritmusból, Karg?

– Légy szíves, a jelenlétemben ne kritizáld! A kisbíró az Uraság kisbírója, és ha a kisbírót kritizálod, az Uraságot kritizálod. Az Uraság kritizálásáért agyonütés jár, kegyelemből szépségversenyi lefejezés, az előbb említettem.

– Bocsánat, igazad van, hallgatok. Nem látok, nem hallok, nem beszélek, azért mindent jól megfigyelek.

– Közhírré tétetik – ordítja kisbíró –, egyes rémhírterjesztők – az Uraság ellenségei –, valami szépségverseny kiírásával szédítik a jónépet. Az agyonütés továbbra is az Uraság döntési jogkörébe tartozik, egyedül és kizárólag. Semmiféle kegyelem nincs.

Amennyiben az ítéletet más halálnemre változtatja, azt semmi esetre sem holmi versenyek kiírásáért teszi. Mindezen pontosításokat azért vagyok kénytelen közzétenni, mert közel s távolban a legszebb külleme az Uraságnak van. Hozzá hasonló szép zsíros fürtjei, tapadós szakálla, markáns pofacsontja senkinek nincs, se férfinak, se nőnek! Az elítéltek felé egyetlen kegyelmi gesztus lehet csupán. A hóhér eldöntheti róluk, hogy melyik a legszebb, pontozásos alapon egytől tízig. Ha ez nem vezet eredményre, akkor egytől százig. Így évente ki tudjuk hirdetni a hóhér szépe címet nyert kivégzettet. Ám egyéb szépségverseny nem lehet.

Az ilyen férfias tusakodásban elítélt nők nem vehetnek részt, ez nem olyan társadalom, kérem! Van valakinek kérdése?

– Igen.

– Mondja, Karg!

– Tisztelettel kérdezném, szabad-e akkor agyonütni valakit, vagy nem?

– Eddig szabadott, most már nem szabad, mint mondottam, ez az Uraság hatásköre. Nem figyelmeztet, nem ijesztget, hanem erős kezével itt maga a törvény. Végrehajtja vagy végrehajtatja.

– Értem, szóval neki szabad agyonütni is.

– Neki mindent szabad, kedves Karg. Megyek, jelentem az Uraságnak, hogy akadékoskodott, kötekedett és becsmérelni merészelte őt.

A kisbíró eltünte után Dond odaszólt.

– Karg, én most elbúcsúzom tőled, holnap mi nem találkozunk, sőt ebben az életben már soha. Azért szurkolok neked, hogy a hóhér szépe versenyen legalább jó helyezést érj el. A legjobb az lenne, győznél.