Éljen a jövő!

Bizony, bizony átkozott nemzedékek után végre beköszöntött az aranykor. Nem kell már kábítószert, az elemi önfenntartás érdekéből tömnünk magunkba naphosszat táplálkozás címén. Végre a tudomány jótékony hatásának köszönhetően egészségesen étkezhetünk.

Mi is történt mostanáig? Őseink a legeslegrégebbi időkből, tudatlanságuk és kiszolgáltatottságuk kapcsán nem tehettek mást, mint ették, ami volt. És mi volt a környezetükben? Növények, azaz füvek és állatok, amelyek füvet ettek. Közismert tény, hogy a kemény drogokat, az úgynevezett könnyű kábítószerek csoportja előzi meg, amelyek füves készítmények. Igaz, hogy egy kis fifikával a hatékonyság emelésének, vagy éppen csökkentésének érdekében füstként inhalálják, jó mélyen tüdőre, a modern kor, minden bizonnyal tágabb látókörű kábítószer élvezői, mint elődeik. Mi, a nagy többség megszabadultunk, hiszen az összes növényevő állat füves volt, csak ezt antidemokratikus államformák egymást követő láncolata eltitkolta a nép elől, hogy ne legyenek tisztában: a kertjeikbe vetett – élelmiszernek hitt valami – tulajdonképpen kábítószer.

A mekegő, bégető fűevők húsában ugyanezek, az idegrendszert és az egész szervezetet leépítő szerek épülnek be a mindennapos táplálkozás folyamán. Így ősidőkre visszamenőleg az ember állandó kábítószerélvezet alatt, mérlegelő képességének erősen gátolt birtokosa volt csak. A valamivel egészségesebb húsevő állatokat egész egyszerűen száműzte az étrendről – bár azok is természetesen a növényevő állatok húsával magukba szerkesztették a füvek minden kábító hatását.

Egy szó, mint száz, nem létezett egészséges táplálkozás.

A mai vegetáriánusok a legnagyobb kábítószerélvezők. A salátákban kimutatott a növényiség jelenléte, a káposztában, paradicsomban és a paprikában is. A növényiség pedig majdnem azonos a fűléttel, tehát néhány főtt tojást, esetleg halat leszámítva, a vegetáriánusok folyamatosan kábítószereznek. Hogy valami jó hírt is közöljek, a társadalom nagy része ettől a folytonos nyomorúságtól megmenekült.

Mindig a kezdet a nehéz, itt is a kezdetek voltak az igazi kihívások. Valamikor, ötven évvel ezelőtt az eredmények már kecsegtetőnek látszottak, de a robbanás jó tíz esztendeje, egyértelminősült pozitív irányba, a lehető legpozitívabba. A füvezést – tehát a kábítószerélvezet növényi és állati formáját – a tudomány kiküszöbölte, s ma már majdnem teljesen fű- és húsmentes – tehát kábítószert nem tartalmazó –, táplálékok kaphatóak csak. Ennek gyümölcsét a mai ötvenesek élvezik elsőnek életminőségük szempontjából. Az őket követő generációk már a gyümölcs szót is helyettesíteni fogják, valószínűleg valami jótékony kemikállal. Mondjuk, ennek a proteinjét fogják élvezni, ennek gyümölcse helyett.

Hatalmas hecckampány próbált gátat vetni az egészséges táplálkozás világméretű elterjedésének, azok részéről, akik a fűélvezetet – húson és növényeken át, úgynevezett természetes tápláléknak minősítve –, teljes igyekezetükkel munkálkodtak megdönteni az élelmiszertudományok munkacsoportjának egymás után sorakozó vívmányait. Ad abszurdum, még tüntettek is. Nem is egyszer, sokszor!

Hálátlanok az emberek, mindig az ellen hőbörögnek, ami leginkább az érdekeiket szolgálja. Nehéz a jót elfogadni és főleg nehéz mentalitást váltani.

Képzeljünk el egy tíz éve heroinélvezőt, akinek már kilátása sincs józan pillanataiban, hogy akár húsz hónapot éljen. Vajon lesz-e olyan, aki meggyőzi, tegye le az életét elrabló kábítószert, és legalább azt a keveset, ami még hátra van, élje emberhez méltóan. Ugyanígy, nagyjából ezekkel a gondolati torziókkal kell megküzdeni minden egyes ici-pici lépésért, az emberiség táplálkozási jótevőinek. Röviden, a hosszú és bonyolult megnevezést nélkülözve nevezhetjük őket így. Ők hősök, akik mesterségesen létrehozott táplálékkiegészítőkkel, majd a táplálékkiegészítők kiegészítőivel, és végül teljesen mesterséges táplálékok létrehozásával szolgálják hálátlan embertársaikat.

Minket, akik a mai napig időnként kételkedünk annak helyességében, hogy egy kiló, marhahúsnak nevezett – még mindig ezt az elavult, füves korból ránk maradt kifejezést használva – tápanyag már szerencsére sem füves marhahúst, sem semmi „természetesnek” mondott egészségtelen, romboló szert nem tartalmaz, csak és kizárólag tudományosan bizonyított, egészséges műanyagot.

Azt nem lehet igazi tudósnak nevezni, aki háláért cselekszik jót. Viszonzást nem illik viszonzásért tenni. Az emberiség fűtelenítő tudósainak hatalmas érdeme a szerénység, amivel háttérben, neveiket nagydobra nem verve, a hálátlanságért sem sértődnek meg. Végül is nekik nagyobb rálátásuk van a dolgokra

Új magasztos célokat tűztek ki. Ugye, naponta eljajdintja magát az ember, hogy milyen iszonyatosan túlnépesedett a föld, és emiatt nyomorba dőlünk. Gazdasági válságok vannak, lesznek és, már-már rémhír kategóriába tartozó, agyalmányokkal ijesztgetik egymást, pedig a fűtelen, egészséges ételek fogyasztása, előbb csak kisebb súlyvesztéshez, majd gyökeres, az emberek tömegének háromnegyed részének elvesztéséhez vezet. Tehát kisebb termetű emberek, hosszabb élettel, nagyobb helyen fognak élni. Ebből kifolyólag az emberiség számbelileg nem csökken, és mégis háromnegyedével kevesebben leszünk, a fogyasztás szempontjából.

Alacsony, 15-20 kilós felnőttek, igen fehér, sápadt arccal, áttetsző keringéssel, ami az orvostudomány dolgát is felmérhetetlenül segíti. Rengeteg betegséget röntgen, CT vagy MR-hez hasonló drága eszközök nélkül is fel lehet egyszerű, vizuális vizsgálattal deríteni.

S a hála elmaradásának legfájóbb része, hogy önfeláldozó, fűtelenítő tudósaink már az emberekre is igyekeznek kifejleszteni a fotoszintézis képességét, akárcsak a növényeknél. Nem kell megijedni, igen emberbaráti módon fogják ezt tenni.

Mert ha fotoszintézissel táplálkozik is a jövő embere, még nem lesz fű illetve kábítószer. Egy sokkal távolibb, de nem beláthatatlan messzeségben, tervezett lépés a vízhiány megszüntetése. A már fotoszintézises, negyedtömegű emberiség kopoltyússá tétele, amivel a vízhiány örökre megszűnik, hiszen bolygónk úgy háromnegyed részét jól ismerten víz takarja. Ezért a növényevő, azaz füves, ragadozó, azaz füveset evő táplálékukról történő leszoktatást, hidrátoncra, benzoidobokra, drogomidokra történő átszoktatásért nem felháborodást, hanem hálát érdemelnek az érintettek. Abban a reményben hagyhatjuk el a földi létet, hogy unokáink, rosszabb esetben dédunokáink fotoszintézissel táplálkozó kopoltyús lényként, hosszú és egészséges életet élhetnek majd a nagyvilág óceánjaiban.

Egyetlen dolgunk, hogy ne szennyezzük környezetünket. A szárazföldet nyugodtan, de a vizeket ne! És ne hagyjuk magunkat beetetni hamis propagandákat képviselőktől, hogy a szárazföld piszkolása a vizeket is mocskolja.

Ugyan kérem, ha besózom magamat, akkor besózom a másik embert is? Nem! Ugye, nem? Javasolnám tehát a tudósainkba vetett, feltétlen bizalmat. Éljen a jövő! Jó sokáig.