2011. október 1., szombat

Homárpintyet lőttem

Egy pillanatot sem szeretnék elrabolni édes mindnyájatok szabadidejéből, de az alapvető ismeretek magáncélra történő aljas elbirtoklását nem venném a szívemre. Van ugye a trambusz licibitusz nevű élőlény, ami homárpinty néven közismert és elterjedt. Vadászata közben fatális hibákat követünk el.
A homárpinty leírásával kezdeném. Méreteiben, egészen pontosan a sertésnél kisebb, a szúnyognál nagyobb, jól behatárolható és könnyen felismerhető szárnyas, röpködő ollós víziállat, amely a felhők mozgását követve vándorol. Hiszen víz nélkül élete a tikkasztó kiszáradás ocsmány halálába sodródna.
Nem legyeket és nem is békákat, hanem a homárpintyek vonulását kell követni, s minden meteorológiai állomás csapadék-előrejelző túl bonyolult rendszerét, csípőmozdulattal leselejtezhetjük. Régiség boltokban, az ilyen micsoda herkentyűkre óriási a kereslet gyűjtők körében!
Nos, homárpintyet lőni, vadászatilag örökké nem tilos! Sokkal ajánlottabb, mintha egyéb lomha, vagy fitten repülő, futkosó lény vinné el vadászboldogságunk kiteljesítését.
A repülő homárpinty, minden mástól eltérően hátrafelé repül, ami - akár a fordított alapállású ökölvívó - megzavarja ellenfelét. Meggabalyítja békés levadászójának rutinját, vagy kesely görcsöt köt dupla csövű puskájára. Ajánlatos tehát, földön jártában - ezt a jól körülírt méretű jószágot - lepuffantani. A bibi az, hogy homárpintyet földön járni még sosem láttak. Tehát óvakodjunk - most még egyszer közbevetném, hogy szándékos időrablásra nem vetemedem, ezek közhasznú információk - a "homárpintyet lőttem" kijelentések valóságtartalmának azonnali elhívésétől. Mondom ezt én maguknak, kedves mindnyájuk - akik bár nem kértek, de felvilágosításom a tovább magamba nem zárhatóról - úgy, mint aki tulajdonképpen naponta lő homárpintyet.
Hiszen a hófellegek nyirkosak és ezek a kecsesen lomha, apró testű bőrollósok, nem vándorröpködnek. Az év minden egyes napján homárpintyet lövök! Teszem ezt vállra igazított, visszapillantó tükrös fegyveremmel. Említettem volt, ők hátrafelé repülnek, csak így védhető ki a reflexszerű lőszer pazarlás. A módszer titkát elárultam, de továbbra is javaslom, ne higgyenek senkinek, aki azt állítja, hogy ő homárpintyet lőtt!
Én most nyúztam meg a mait, ez egy nagyobbacska példány volt, még a szúnyognál is nagyobb és a sertésnél is kisebb. A tegnapelőttit már rég feldolgoztam.
Most mindenki menjen szépen haza, és előbb a tükör előtt, felesége szemébe mosolyogva  gyakorolja a puskával hátrafelé célzást. Amikor a rendes tartást megtanulta, csinálja ugyanezt tükör nélkül, mert a tükör mindent megfordít. Addig megyek, lövök még egy homárpintyet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése