Lógás

Nagyon fontos, hogy mikor valaki lóg, jól tartsák a kötelet. Minden oldalról legyen egy-egy felvigyázó, hogy még véletlenül se jusson senkinek eszébe azt elvágni.

Olyan kellemetlen, ha nem himbálózik a fenn lógó, viszont az ide-oda billenésében, rengetegen gyönyörködhetnek. Rugdal, kapálózik, kínlódik, és ha az ünneprontók nyárspolgári agyában megfordulna egy megfelelő műszer előkapásának ötlete, a kötelet elvágva a vizuális élmény majdnem a nullára csökkenne.

Minden rugdolódás, levágyódás, nyögdösés látványmegvonást jelentene.

A kötelet védők csuklyát bonthatnának, de igaz kötelességtudóan kötélhez méltóak. Meg aztán, milyen egy lepottyant kötélen lógó, aki még a mozdulatlanság fázisába sem jutott. Sem a pityergést, sem a hirtelen öregedést nem lehet lerázni a rengeteg fölösleges lógásról.

Itt most, a két elvágásgátló kötélőr kiválóan végezte dolgát. Megszűnt a vergődés, és az első fogadó mozdulatlanná lett, miután átcsimpaszkodta magát a túlpartra. Leült a sodronykötél mellett a parton, elégedetten megmosolyogva nézte az őt követőt. Harmadik lendülés utáni vízbepottyanása megnyugtató volt.

Folytatódott a verseny még néhány szájtátival, de tudta, lendületes haladású, virtuóz, mindent megmozgató kötélcsüngését egyik sem fogja megcsinálni lepottyanás nélkül. Kötélen lógni tudni kell!