Legújabb írások az oldalon

2017. október 18., szerda

Felkelés



Beleborzongtam... Hazament a szőnyegbombázó. Nincs se szőnyeg, se bomba. Valami leperzselte a fuksziák levelét is.
         Alulról néztem egy ajtót, megmozdítottam a hátammal, majd tizenöt-húsz perc várakozás után megint. Zimankós, fájó, mégis a földre csapódott hosszúlépésnél függőlegesebb, talán gerincesebb állapotba kerültem.
         A fotelt, Köbüki mögém gurította, én beültem, ő rám nézett.
Á, ez nem is így van, de attól még tényleg beültem, és újra egyben van a nagy egység, ami magához vonz.
         Nem lettem vázlat, ezt nem is nagyon bánom. Tudom, hogy valaki két karjában megfogott, és ott alulnézetben is testet-lelket emelt.
         Nos, ez van, kérem. Grafitceruzával körbeskiccelte a lényeg lényegének lényegét. További jó szándékos egybemaradást!