Kihűlt, egy szívemet
máig őrző mosoly
és sápadt valómban
egymagamba lettem.
Opál halál a fény,
szűrődik egy sikoly,
fájó fémpengéssel
terül szét felettem.
Leraktam a terhet,
pedig de édes volt,
nézelődött szépen,
s azt hittem hogy dalolt.
Mutogasson sűrűn,
legyen szép a röpte!
Az, hogy elsöpört
Valamit, felejtse.
Ugyan, ne zavarja!
Szárny legyen a karja,
nem is történt semmi,
nincs mit elfeledni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése