Nagyon szenvedett. Érezte, most elveszett. Pedig sosem áztatott el
másokat, de várt. Ki volt ő? Veled volt édesen, kötöttségektől mentesen.
Ilyenkor olyan ez, mint a gondolat. Szánalmasan igazságtalan is lehet... Ennyi!
Úgy vélte ezentúl rab lesz. Elképzelte, amint rendet csinál cellájában.
Örült, ha végre mást látott, akkor is, ha ellentétben a többivel, röpke
aggódásaival haladt a kijelölt útján.
Á semmi! Nem is ott lakik! Valami, amit annyira szeretett, egyszerre
csak megtörte az akaratát. De tudjuk, nem annyira valós a vélelem, hogy
elég legyen a félelemhez... Remélhetőleg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése