Szövetség

A Fősün megdörzsölte a szemeit, hogy jól lát-e és levonta a következtetést: igen! Egy regimentnyi kullancs – szép kövérek a zamatosabb fajtából – közeledett. Öröm volt nézni. El is kurjantotta magát:

– Srácok! Gyülekező, jön a kaja!

A sünök roppant gyorsan is tudtak mozogni, nem csak olyan lomhán, ahogy azt rendszerint támadást vélve, tüskés gombóccá alakulva teszik. A sünsereg felsorakozott mögötte.

– No, most jól fogunk lakni; sok mindent szeretünk, a rovarokat, egereket, bogarakat, békákat, de a kullancs az igazi csemege… és mennyi! Odanézzetek!

Odanéztek, és látták a megszámlálhatatlan és érthetetlen kullancssereget, mely mint ezernyi öngyilkosjelölt, peckesen és rendíthetetlenül menetelt feléjük.

– Egy kérésem van! A lakoma közben mindenki legyen tekintettel kollégáira! Mint látjátok, jut bőven mindenkinek…

Itt megakadt a szava, sosem látott még fehér zászlót lengető kullancsot. Egyáltalán nem látott még zászlót, az egész kép szokatlan és furcsa volt.

A kullancssereg élén a vezérkullancs odakiáltott:

– Hahó, sünök, jövünk!

A Fősün kaján vigyorral visszakiáltott:

– Látjuk, a szánkban összefut a nyál.

– Kis türelmet, Fősün, mielőtt lakmározáshoz fognátok, beszédem lenne veled.

– Nem szoktam a vacsorámmal társalogni.

– Most tedd meg, hasznunkra lehet!

– Többes számban beszélsz? Te nem vagy sün, én sem vagyok kullancs!

– Éppen ez a lényeg! Az emberek roppant félnek tőlünk, kullancsoktól, titeket, sünöket meg nagyon szeretnek. Valami üngyüm-büngyüm kis aranyos állatoknak vélnek titeket, holott vérszomjas kullancsevők vagytok. Szövetséget köthetünk. Ha minden sün magára enged tíz kullancsot, nem macerálnak többet benneteket ez emberek, és nem akarnak többé házikedvencet csinálni belőletek. Mi jóllakunk, meg sem kottyan egy sünnek tíz kullancs. A ti életetek pedig sokszorosan stresszmentesebb lesz. A gyerekek nem fogdosnak be, és nem raknak ketrecbe többé titeket.

– Azt kezdem érteni, hogy mi a mi hasznunk, de a ti hasznotok mi ebből?

– Elsősorban ti nem lakmároztok fel minket, vagy ahogy mi, kullancsok mondjuk, nem mészároltok le, másodsorban jóllakunk, harmadsorban elkerüljük a folyamatos emberi agressziót, hiszen irtanak minket.

– Nos, idefigyelj, Főkullancs, én már nagyon éhes vagyok, és ti vagytok a fő csemegéink!

– Nem féltelek, annyi sorstárs mászkál itt az erdőben és a mezőn éjjelente, akiket szintén lemészároltok, mint minket. Csak a kullancsról kell lemondanotok… Aha! Még hogy ti kis kedvencek, aranyos üngyüm-büngyümök, mert olyan körte formájúak vagytok,

– Hát végül is rengetegféle bogár van, egér is meg béka.

– Ezen el kell gondolkodnom. Itt várjatok!

Kissé hátrább vonult és összehívta a nagy süntanács nyolc tagját. Fölvázolta az ajánlatot. Miután mindig és mindenben az ő szava döntött, ez az egész csak formalítás volt!

– Szerintem nem rossz ajánlat, engem már egyszer befogtak, és csak napok után engedtek el, miután nem voltam hajlandó enni a sok marhaságot, amit az embergyerek adott, és összevissza szúrtam. Mondhatom, pocsék élmény volt! Sok csemege van még kullancson kívül, csak hadd egyenek belőlünk, meg sem kottyan az nekünk.

A Főkullancs irányába fordulva kijelentette:

– Egyezség megkötve. Tízen mehettek egy sünre! Amennyiben megszegitek az egyezséget, meguzsonázunk mindannyiótokat.

– Meg vagy értve, Fősün.

A Főkullancs közben odasutyorogta társainak:

– Húszan is mehettek nyugodtan egy sünre. Úgy sem tudják megszámolni a tüskék között, hányan vannak. Bajtársak, kezdődik az édes élet, nem kell folyamatosan lesben várni a kajaállat érkezését, állandó ebédállatunk lesz, ki sem nyír az ember bennünket. Ezek a sünök, ha ilyen tökfejek, nekünk az nagyon jó. Nem mondom, én sem szeretnék kis kedvenc lenni, persze azt biztosan másképpen oldanám meg. Nyomás a pontokat elfoglalni, mindenkinek lesz sünije mától.

Fősün is a maga szemszögéből, és a Főkullancs is, elégedettek voltak. A Fősün azért még annyit megjegyzett:

– Haverek, suttyomban mindenki annyi kullancsot nassol, amennyit akar… Nem éppen annyit, módjával, hogy ne szúrjon szemet! Így aztán kéz kezet mos.