Bálnalak

Orbitális tévedésben van az, aki a hajléktalan kérdést megoldhatatlannak képzeli. Olyannyira téved, hogy teljes családok esetében is működőképes, olcsó, környezetbarát lakáshozjutási lehetőséget kínál egy erre a célra szakosodott feltaláló.

A magánvállalkozóból lett hajléktalan újító egy januári hónapban, kilakoltatása után, családostól végigdideregve a tél legkíméletlenebb részét, elkerülhetetlennek látta a megoldáskeresést, és nagyon gyors találást. Világéletében intenzív és innovatív alkat volt, alaptőkéje a nullával egyenlő, ezért olyan megoldásban kellett gondolkodnia, ami, hogy úgy mondjam, még a semminél is kevesebből kivitelezhető.

Rövid töprengés után rájött, hogy a legegyszerűbben, egyben a legolcsóbb berendezhető öröklakás az egy bálna gyomra. Némi befektetést igényelt ugyan a beköltözés kidolgozása, de mérnökember lévén ezt sikeresen megoldotta. Családostól, bálnalesen, apró szigonyos puskájából kilőtt, rövid ideig bénító lövedékkel a mozgásképtelenné tett bálnába befuvarozták a legszükségesebbeket, amelyek egy kényelmes, nyugodt, hangulatos öröklakás beszereléséhez szükségesek. A beköltözés néhány percet vehetett csak igénybe, hiszen a bálna magához tért.

A családfő, rögtön periszkópot vezetett ki a lakóbálna légzőnyílásán, arra nagyon ügyelve, hogy ne gátolja házi kedvencüket és házukat lélegzésében. Ezzel a mindenkori felszíni kitekintésre kiváló lehetőséget teremtett. A család tagjai vízhatlan hálózsákokban, előre erre a célra elkészített, mérnökünk által kiagyalt, filléres anyagokból készült rekeszekben – tulajdonképpen szobákban – aludtak, töltötték idejüket. Egy generátort is vittek magukkal. A gond az volt, hogy ez a bálnalak a tájékozódási képességet rendkívül visszaszorította, zavarta ugyanis az ultrahanglokátor szervét a gyakori elektrosokk. Tudniillik, mint minden bálna, a bálnalak is – élőlényként – folyamatosan úszott, rengeteg vizet nyelt, nagyon sok hallal. Az elektromosság és a víz mind őt, mind a lakókat, jól megrázta, naponta többször is. Ennek kiküszöbölése érdekében a papa kidolgozta a nyelés-előrejelzőt, ami automatikus generátor-kikapcsolást idézett elő a bálna szájának nyitásakor. Így már könnyebben ment az élet. A fiatalok nőttek, speciális mobiltelefonon a bálnagyomorból rendkívül egyszerűen tartottak kapcsolatot a világgal. Rendesen elvégezték iskoláikat, sőt egyetemre is beiratkoztak, távoktatásban. A papa ugyanis – figyelembe véve, hogy nem egy állam hatáskörében vannak, hanem folyamatos mozgásban –, megengedte magának azt a luxust, hogy a műholdas helymeghatározó mellé, ami segítette őket az állandó pontos helyzetük ismerésében, egy kis babrálással, az otthonról hozott néhány mobiltelefont úgy alakítsa át, hogy azok létező számok voltak, működőképes kommunikációs eszközök maradtak, de számlázásra sehol sem jelentek meg. Korábban volt kutyájuk, mikor még kertes házban, jól menő robottechnikát népszerűsítő vállalkozásával, a felső tízezerhez hasonló életkörülmények között éltek.

A bukás után, mikor a konkurens cég az igen tehetséges mérnököt sikertelenül próbálta átcsábítani – olyan makacs, magának való, tudós fejével nemet mondott –, sikeresen tönkretette, vagy legalábbis azt hitte. Hiszen már nem holmi kutya, macska házi kedvencük van, hanem egy egész bálna és nem villában laknak, hanem a világ legnagyobb vízi emlősének gyomrában.

A szeretet, a törődés és egyben az otthonféltés következtében a családfő bálnavadász-elhárító rendszert is kidolgozott, ami igen egyszerűen működött. A légzőnyílásban levő periszkóprendszert, szigonyozás esetén, egy mini lézer vágót vezetett ki, amely a szigonyok vezetékét elnyeste. Nem sokat unatkoztak, hiszen a bálna folyamatos úszásának következtében az imbolygás és a halnyeléssel történő vízbeömlések klasszikus unatkozásra nem adtak lehetőséget.

 – Papa! – szólalt meg Gusztáv, a már egyetemista fiú. – Nem költözhetnénk inkább egy elefánt gyomrába?

 – Miért szeretnél elefántgyomorba költözni?

 – Sokkal melegebb. Ez a bálnalakás jó nagy, tágas, bejárhatjuk a világot, pontosabban a tengereket, de mikor az Antarktiszon bezúdul a jeges víz, vagy a trópusokon a langyosnak érzékelhető, az nem kimondottan élvezet. Én kivágyom innen!

– Csak nem szeretnél megint a felszínen lakni?

 – Dehogy… dehogynem! A Földön szeretnék lakni egy elefánt gyomrában, aminek meleg a vére és meleg van benne.

 – Nem lehetséges, fiam, az elefánt nagy állat, ám a gyomra nemhogy egy családnak, de egy családtagnak sem lenne elégségesen tágas.

 – Értem, papa, akkor maradunk a bálnában, csak arra kérlek, találj valami módot a gyomrának kiegyensúlyozására és a szobák hőmérsékletének stabilizálására!

 – Köszönöm, gyermekem. Célt adtál az életemnek! Ahogy magamat ismerem, három nap alatt megoldom, de találj még ilyeneket, és közben szorgalmasan tanulj. Sárikának is szólj, hogy tanuljon. Bár kiváló eredménnyel érettségizett, időtök van busásan, akárhány egyetemet elvégezhettek.

– Nem tudom, mire jó az egy bálna gyomrában?

– Én sem tudtam, mire jó az odafent, odakint, és lám-lám, most hasznát veszem.

– Oké, papa, azt hiszem ma halat fogunk enni megint, valamilyen formában.

– Szólj a mamának és a húgodnak, hogy vacsoraidő van.

– Rendben. Bekapcsolom a műholdas helymeghatározót, rákapcsolódom egy kicsit az internetre, hogy lássam, mi történik a világban.

– Erről van szó, fiam! Tanulás, munka, szórakozás, pihenés. Értelmes élet.