Orbitális tévedésben van az, aki a
hajléktalan kérdést megoldhatatlannak képzeli. Olyannyira téved, hogy teljes
családok esetében is működőképes, olcsó, környezetbarát lakáshozjutási
lehetőséget kínál egy erre a célra szakosodott feltaláló.
A magánvállalkozóból
lett hajléktalan újító egy januári hónapban, kilakoltatása után, családostól
végigdideregve a tél legkíméletlenebb részét, elkerülhetetlennek látta a
megoldáskeresést, és nagyon gyors találást. Világéletében intenzív és innovatív
alkat volt, alaptőkéje a nullával egyenlő, ezért olyan megoldásban kellett
gondolkodnia, ami, hogy úgy mondjam, még a semminél is kevesebből
kivitelezhető.
Rövid töprengés után
rájött, hogy a legegyszerűbben, egyben a legolcsóbb berendezhető öröklakás az
egy bálna gyomra. Némi befektetést igényelt ugyan a beköltözés kidolgozása, de
mérnökember lévén ezt sikeresen megoldotta. Családostól, bálnalesen, apró
szigonyos puskájából kilőtt, rövid ideig bénító lövedékkel a mozgásképtelenné
tett bálnába befuvarozták a legszükségesebbeket, amelyek egy kényelmes, nyugodt,
hangulatos öröklakás beszereléséhez szükségesek. A beköltözés néhány percet
vehetett csak igénybe, hiszen a bálna magához tért.
A családfő, rögtön
periszkópot vezetett ki a lakóbálna légzőnyílásán, arra nagyon ügyelve, hogy ne
gátolja házi kedvencüket és házukat lélegzésében. Ezzel a mindenkori felszíni
kitekintésre kiváló lehetőséget teremtett. A család tagjai vízhatlan
hálózsákokban, előre erre a célra elkészített, mérnökünk által kiagyalt,
filléres anyagokból készült rekeszekben – tulajdonképpen szobákban – aludtak,
töltötték idejüket. Egy generátort is vittek magukkal. A gond az volt, hogy ez
a bálnalak a tájékozódási képességet rendkívül visszaszorította, zavarta
ugyanis az ultrahanglokátor szervét a gyakori elektrosokk. Tudniillik, mint
minden bálna, a bálnalak is – élőlényként – folyamatosan úszott, rengeteg vizet
nyelt, nagyon sok hallal. Az elektromosság és a víz mind őt, mind a lakókat,
jól megrázta, naponta többször is. Ennek kiküszöbölése érdekében a papa
kidolgozta a nyelés-előrejelzőt, ami automatikus generátor-kikapcsolást idézett
elő a bálna szájának nyitásakor. Így már könnyebben ment az élet. A fiatalok
nőttek, speciális mobiltelefonon a bálnagyomorból rendkívül egyszerűen
tartottak kapcsolatot a világgal. Rendesen elvégezték iskoláikat, sőt egyetemre
is beiratkoztak, távoktatásban. A papa ugyanis – figyelembe véve, hogy nem egy
állam hatáskörében vannak, hanem folyamatos mozgásban –, megengedte magának azt
a luxust, hogy a műholdas helymeghatározó mellé, ami segítette őket az állandó
pontos helyzetük ismerésében, egy kis babrálással, az otthonról hozott néhány
mobiltelefont úgy alakítsa át, hogy azok létező számok voltak, működőképes
kommunikációs eszközök maradtak, de számlázásra sehol sem jelentek meg.
Korábban volt kutyájuk, mikor még kertes házban, jól menő robottechnikát
népszerűsítő vállalkozásával, a felső tízezerhez hasonló életkörülmények között
éltek.
A bukás után, mikor a
konkurens cég az igen tehetséges mérnököt sikertelenül próbálta átcsábítani –
olyan makacs, magának való, tudós fejével nemet mondott –, sikeresen
tönkretette, vagy legalábbis azt hitte. Hiszen már nem holmi kutya, macska házi
kedvencük van, hanem egy egész bálna és nem villában laknak, hanem a világ
legnagyobb vízi emlősének gyomrában.
A szeretet, a törődés
és egyben az otthonféltés következtében a családfő bálnavadász-elhárító
rendszert is kidolgozott, ami igen egyszerűen működött. A légzőnyílásban levő
periszkóprendszert, szigonyozás esetén, egy mini lézer vágót vezetett ki, amely
a szigonyok vezetékét elnyeste. Nem sokat unatkoztak, hiszen a bálna folyamatos
úszásának következtében az imbolygás és a halnyeléssel történő vízbeömlések
klasszikus unatkozásra nem adtak lehetőséget.
– Papa! – szólalt meg Gusztáv, a már
egyetemista fiú. – Nem költözhetnénk inkább egy elefánt gyomrába?
– Miért szeretnél elefántgyomorba költözni?
– Sokkal melegebb. Ez a bálnalakás jó nagy,
tágas, bejárhatjuk a világot, pontosabban a tengereket, de mikor az
Antarktiszon bezúdul a jeges víz, vagy a trópusokon a langyosnak érzékelhető,
az nem kimondottan élvezet. Én kivágyom innen!
– Csak nem szeretnél
megint a felszínen lakni?
– Dehogy… dehogynem! A Földön szeretnék lakni
egy elefánt gyomrában, aminek meleg a vére és meleg van benne.
– Nem lehetséges, fiam, az elefánt nagy állat,
ám a gyomra nemhogy egy családnak, de egy családtagnak sem lenne elégségesen
tágas.
– Értem, papa, akkor maradunk a bálnában, csak
arra kérlek, találj valami módot a gyomrának kiegyensúlyozására és a szobák
hőmérsékletének stabilizálására!
– Köszönöm, gyermekem. Célt adtál az
életemnek! Ahogy magamat ismerem, három nap alatt megoldom, de találj még
ilyeneket, és közben szorgalmasan tanulj. Sárikának is szólj, hogy tanuljon.
Bár kiváló eredménnyel érettségizett, időtök van busásan, akárhány egyetemet
elvégezhettek.
– Nem tudom, mire jó az
egy bálna gyomrában?
– Én sem tudtam, mire
jó az odafent, odakint, és lám-lám, most hasznát veszem.
– Oké, papa, azt hiszem
ma halat fogunk enni megint, valamilyen formában.
– Szólj a mamának és a
húgodnak, hogy vacsoraidő van.
– Rendben. Bekapcsolom
a műholdas helymeghatározót, rákapcsolódom egy kicsit az internetre, hogy
lássam, mi történik a világban.
– Erről van szó, fiam!
Tanulás, munka, szórakozás, pihenés. Értelmes élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése