Csak bátran!

– Ennek a Lalónak mindig olyan fene nagy ötletei vannak, csak tudnám, hogy mit eszelt ki most is. Se születésnap, se névnap. Nem értem, minek trombitált ide össze minket.

– De ha annyian leszünk, mint réten a csillag…

– Nem jól mondod, égen.

– Ja, mint a fűszál. Azt akartam én mondani.

– Tényleg sok esze van neki.

– Sok. Oly sok újítást bevezetett, hogy nélküle még mindig ott lennénk, ahol voltunk.

– Miért, hol voltunk?

– Na, érted, sehol…

– Még mindig nem tudom, hogy vajon miért hívott ide. Időnként nagyon eszement gondolatai vannak, de mindig valami roppant jó sül ki belőle.

– Te vagy az idősebb, meg kéne kérdezned.

– Vagyunk itt tízen, barátom, kérdezze meg, aki meri. Ilyen okos embert nem zargatunk, ha kell, ha nem. Majd bejön és elmondja. Szorgalmasan igyad addig is a kisüstit, valamivel el kell ütni az időt.

És az emberek amolyan pozitív irányú ideggombóccal várták a nagy tekintélyű Laló megjelenését. Valahol mászkált a pincében a hordók között, az is lehet, hogy a szénapadláson vagy az állatoknál. Mindig talált magának valami fölöslegesnek tűnő, de roppant hasznos tevékenységet. Letűrt szárú, praktikus gumicsizmában, csípőre tett kézzel kivágta az ajtót.

– Na, emberek, megjöttetek hát! Tudjátok meg, hogy ti vagytok a legjobb barátaim. Veletek közlöm elsőnek, vettem egy fél magyarországnyi szántóföldet.

– Ne viccelj, ember! Sajnos nagyon olcsó a termőföld, de azért egy fél magyarországnyira neked nem lehetett pénzed.

– Dehogyisnem! Ismered a világtérképet?

– Este a Híradóban szokták mutatni, nagyjából elboldogulok rajta.

– Na, várjatok! Itt egy térkép és nézzétek. Dániában vettem földet.

– Dániában? Dánia akkora sincs, mint Magyarország!

– Lehet valami igaza Gézának! Az ilyesmiben járatos, ha másban nem is, csak az ilyen tudományos dolgokban…

– Dehogyisnem. Itt ez a marha nagy sziget! Látod?

– Ja, Laló bátyám, az Grönland!

– Grönland! Braun bácsi, aki jól tud németül, mesélte, hogy Grönland zöldföldet jelent és a kinkongok foglalták el vagy ötszáz éve.

– Ne haragudj már, Laló! Csak nem akarsz egy majmok által lakott helyre költözni?

– Dehogyis akarok! Éppen hogy titeket akarlak kiemelni ebből a mindennapos, leamortizált semmire menésből. Titeket, tizenötöket magammal hívlak családostól. Olyan gazdaságot csinálunk, hogy csak úgy fütyül!

– Laló bátyám, az ott tiszta jég! Van pár száz méter mélységű is a talajig.

– Hát igen, te mindig munkakerülő voltál. Van csákányunk, az első év arra fog rámenni, hogy feltörjük a jeget, a következő évben…

– Laló bátyám! Ott legalább mínusz 50 fok van, és Észak-Grönlandon hidegebb is szokott lenni.

– Te vijjogó vészmadár, képzeld el, ha feltörjük azt a rengeteg jeget, akkor az egy gyönyörű falként fogja védelmezni a szántóföldet a süvítő széltől. Kiterítünk rajta egy fóliát, na, nem egy darabot, mert egy fél magyarországnyi területen nem lehet egy darabból, de valahogy befedjük. Olyan termés lesz a harmadik évben, amikor már a gyümölcsfák is termőre fordulnak, hogy meggazdagszunk. Hárommegyényi területen búzát, a többin szőlőt és gyümölcsöt, meg egy kis dinnyét fogunk termelni.

– Hinnye, a mindenit, de hogy jutunk oda? Hát ez tiszta tenger, óceán…

– Na, emberek, mindenki fogja a traktorját, fölpakolja a szerszámokat, családot, rönköt, amennyi csak fér az utánfutókra. Valahogy ellavírozunk a tengerig. Az autópályán nem mehetünk, onnan a traktorokat sajnos letiltották ezek a traktorofób urbánusok.

– Ezt hol tanulta, Laló bátyám?

– Ne foglalkozz most az én műveltségemmel! Örülj neki, hogy van! A tengerparton csinálunk egy borzasztó nagy tutajt, amire rárakjuk a traktorokat és az összes szerszámot. Géza, feltétlenül hozd a motorcsónakod!

– Laló bátyám, az egy tragacs. Még a Balatonra sem merek kimenni vele, elsüllyed.

– Nem a csónak kell elsősorban, hanem a motor. Az fogja hajtani a tutajt! Van itt ész!

– Csak azt mondja meg, Laló bátyám, hogyan fogunk tájékozódni?

– Hallod már, van nekem iránytűm!

– Értem…

– A házakat, gazdaságokkal együtt, ha már így ölünkbe pottyant a nagy szerencse, adományozzátok a családnak, hadd legyen nekik is valami örömük.

– Nem haragszol meg, Laló, ha megkérdezlek, mi a túrót csinálunk, ha tényleg nem jön össze valamiért ez a nagyon nagy gazdaság? Tudod, hogy itthon ismerjük az időjárást és a körülményeket, de évről-évre mindig valami váratlanba ütközünk. Hol van termés, hol nincs, vagy csak alig…

 – Öt évet szántam erre a vállalkozásra. Sem magamat, sem titeket, barátaim, nem tennélek ki hosszabb bizonytalankodásnak. Már beszéltem egy arab pasassal, hogy itt, látjátok a térképen, elcserélem egy ugyanakkora földdarabbal, mint a grönlandi.

 – Laló bátyám, ez a Szahara közepe!

– Tudom, te okostojás. Most megmutathatjuk, hogy értünk hozzá és ráadásul ilyen nagyüzemiben soha egyikünk sem csinálta. A hideg arra is jó lesz, hogy nem kell annyit permetezni, kevesebb lesz a kártevő. Megmutathatjuk, hogy mit tudunk. Természetes, hogy amihez értünk, abból kell a jólétet összehozni. Ám, ez a Szahara-dolog nem olyan ijesztő. Rossz esetben ugyanúgy elmegyünk a traktorokkal, mint Grönlandra, tutajjal, mert tudjátok, a tutajt, azt nem tesszük ám tönkre. Remekül el fog hibernálni, van jég bőven, jegeljük! Szóval, abban az esetben, ha jönni kell, a traktorokat újra tutajra rakjuk, lehajózunk. Az afrikai partoktól már bőven gond nélkül oda tudunk jutni.

– Igen ám, de miben fogunk lakni?

– Miben-miben, hát eleinte a traktoroknak a vezetőfülkéiben.

– Családostól?

– Hozzatok matracot jó bőven, meg pokrócot.

– Aha.

– Ha a vállalkozás sikeres, akkor a világon senkinek nincs irigylésre méltóbb lakása, mint nekünk lesz. Ha nem, a Szaharában ugyancsak ellakunk egy darabig a traktoron. Ott túlélő turizmust fogunk megfinanszírozni vállalkozás formájában, és egyből megint nem lesz gond. A dubaiak megirigylik majd gazdagságunkat.

– Laló bátyám, Kuba az nagyon messze van onnan.

– Nem Kuba, Dubai.

– Ja, Dubai. Nem tudom mi az, de Laló bátyám eszében soha nem kételkedem. Egy kérdésem még lenne, hogy fogunk éjjel aludni a traktoron?

– Te bamba! Kiszereljük a kormányt!

– Aha. Jut eszembe, kormány… Lesz ott kormány, ahol mi lakni fogunk? Olyan, mint itthon, tudod, aki vezet, és nem traktort. Miniszterelnökkel.

– Olyan lesz is, meg nem is, attól függ, hogy akarjátok-e. Nem ártana egy vezető, de azt meg kell választani. Szerintem válasszátok meg. Ki legyen a vezető?

– Legyen, mondjuk, Laló bátyám…

– Egyetértek! Ti is egyetértetek?

– Természetesen, Laló.

– Na, akkor a kormány kérdése is megoldódott. Holnap reggel 6 órakor a traktorokkal elindulunk a meggazdagodás útjára. Senki ne késsen, mert azt soha nem szerettem, tudjátok!

– Én biztos megyek. Ti jöttök, srácok?

– Mi az, hogy! Túrhattam volna itt a földet egész életemben pár fillérért, így meg legalább egy megyényi terület tulajdonosa leszek vagy Grönlandon, vagy a Szaharában. Nekem nem számít, a lényeg a haszon.

– Laló feje elég biztosíték nekem a haszonra. Jövünk, Laló!