– Szép jónapot, jóember! Azt hiszem,
elírták a cégtáblát odakint. Féregtelenítés, vagy méregtelenítés helyett,
kéregtelenítés és kérgesítés van írva. Ennek a két szónak valahogy nem találom
az értelmét, így csakis elírásról lehet szó. Jó szándékkal jöttem, hogy ne kerüljenek
kellemetlen helyzetbe, esetleges megrendelőik előtt.
– Hangyányi tévedés
sincs, uram – válaszolta dölyfösen kihúzva magát a tulajdonosnak látszó
személy. – Itt valóban kéregtelenítést és kérgesítést hajtunk végre műtéti
úton.
– Öregem, neked mindig is
túlburjánzó fantáziavilágod volt, elképzelésem sincs, hogy mit művelsz itt, de
gondolom, egy aranybánya kellős közepén csücsülsz éppen.
– Nézze, uram, mi a
lehető legközvetlenebb hangnemben beszélünk potenciális klienseinkkel, de a
tegeződés semmiképpen nem jöhet szóba.
– Ne játszd meg az
eszed, Takács! Emlékszem rád még a gimiből, hogy mindig ilyen csavaros
ügyleteid voltak. Valamit nagyon nagyban csinálsz!
– Szia, Dávid! Mit
mondjak, mit ne mondjak, sosem ismertelek volna meg. Eléggé lepusztult kinézeted
van.
– Nem tudom, hogy ez
megnyugtat vagy nem, de nem nyomorgok. Te mi a túrót csinálsz itt
tulajdonképpen?
– A mai világban,
amikor a nyápic, nyavalygó, egyesek szerint lelkis hozzáállás, nemcsak hogy
divatjamúlt, férfiatlan, de haszontalan is, arra szakosodtam, egy egészen kis
vállalkozásban, hogy azok, akik magukat primitíven, retrográd gondolkodásmóddal
kérges szívűeknek gondolják, kéregtelenítem a szívüket; ha netán rájuk jön, egy
bizonyos idő után kérgesítem. A kettő természetesen egymástól független
beavatkozás, nem feltétlenül kell ugyanannak a személynek mind a kettőn átesni.
Vannak, akik kimondottan és kifejezetten kérgesítést rendelnek, mert nem érzik
magukat elég férfiasnak, keménynek akkor, amikor ez nem csak férfiaktól, hanem
nőktől is elvárható egy versenyképes világban.
A munkáltató
fölsikoltott:
– Micike! Egy bogár
mászik a cipőmön. Kapja el, de gyorsan, mert különben a plafonra mászok.
Micike higgadtan, a
kérgesítő kéregtelenítő munkakörben, már semmin nem tudva meglepődni, odalibbent,
leemelte főnöke cipőjéről a bogarat és eltávolította.
– Azt nem mondom, hogy
mars vissza a munkába, de tegye a dolgát, ahogy eddig is tette. Csak férfiasan,
férfiasan! Keményen dolgozzon, ahogy szokott.
– Meglesz, főnök. Ha
ötször, tízszer vagy százszor ennyi a munka, akkor is meglesz, attól
félnivalója ne legyen!
– Micike, angyalom,
nincs félnivalóm, ha nem csinálja meg, egyszerűen jön másik kétezer maga
helyett, ugyanilyen bögyös, faros, mutatós, szorgalmas.
– Te Takács, miből áll
ez a kéregtelenítő kérgesítés?
– Kérlek szépen,
Dávidkám, ez egy műtéti beavatkozás látszata. Ilyenkor a páciens kap egy
mandulaműtéthez szükséges mennyiségű narkózist, egy injekciós tű hegyével
megkarcoljuk a szíve környékén, hatalmas, látványos jódozás után, majd ébredéskor
kap egy szokványos altatót, amitől még 4-5 órát alszik, és amikor magához tér,
nem emlékszik az egészből semmire. Mi azt mondjuk, hogy 4-5 órás műtéten esett
át, majd 2-3 órát pihentetjük, és egy félórás rehabilitációval, ami a
tornatermünkben történő 20 perces kocogást követő 25 fekvőtámasz, 25 guggolás,
szériákban tíz percen át, gyógyulttá nyilvánítjuk! Attól függően, hogy mit
kért, kérgesítettnek vagy kéregtelenítettnek. Másnap ugyanúgy dolgozhat, mint
azelőtt.
– Takácskám, ez csalás!
Nem?
– Dávid, ezt még neked
sem engedem meg!
– Micike! – ordította
el magát a hős férfias, kőkemény kéregtelenítő. – Rácsorgott a forró kávé a
kezemre, gyorsan az elsősegélycsomagot!
– Főnök, csak az ujja
hegye és csak egy csepp…
– Ne akadékoskodjon,
csinálja!
– Már be is kötözöm.
– Jaj! De nagyon fáj a
kezem! Jaj, jaj, jaj!
Majd magához térten a
hatalmas sokkból, ordít:
– Vissza dolgozni, csak
keményen!
– Te Takács, mondd, nem
törvénybe ütköző ez a dolog?
– Nézd, egyszerűen egy
pszichiáter alvállalkozása vagyunk. Tulajdonképpen placebo jellegű
pszichiátriás tevékenységet folytatunk, ami teljesen törvényes. Biztosan
hallottál már a placebóról. Annak az adagolása is, ha orvos teszi, legális.
Nos, mi egész egyszerűen az orvos által – neked megsúgom, de ezt ne mondd
senkinek – fedezett, placebojellegű alvállalkozás vagyunk. Irdatlan pénzt
kaszálunk. A dokié a nagyobb része, de Micike is 10-szer annyit keres, mint egy
átlag titkárnő.
– És te mennyit keresel,
pajtás?
– Ne macerálj az
anyagiakkal… sokat – vigyorodott el Takács. – Miért kérdezed?
– Á, semmi, semmi. És
ki végzi a tulajdonképpeni műtéti beavatkozásokat?
– Természetesen,
Micike. Ugyanis egy 28 perces injekcióbeadatási tanfolyamot végeztettem el
vele, a többihez pedig semmiféle egészségügyi szaktudásra nincs szükség.
– Aha. Na, akkor én
kéregtelenítek és kérgesítek is.
– Dávid, te most
viccelsz? Az előbb magyaráztam el, hogy az egész egy nagy kamu.
– Nem úgy gondoltam,
hogy elaltatsz, mert abba nem megyek bele. Sem mandulaműtétes, sem a normál
altatásba, sem jódozásba, sem karcolásba. Viszont 8 órán keresztül megyünk
Micikével.
Ekkor elkurjantotta
magát Takács:
– Micike! Nem látok,
hívja gyorsan a mentőt!
– Főnök, csak a
szemüvege párásodott be, pillanat, megtörlöm.
– Oké. Nyomás vissza
dolgozni! Értem, szóval mit akarsz, Dávid?
– Mondom, megcsináljuk
az egészet nyolc órán át, úgy ahogy azt te adod másoknak.
– Te zsarolsz engem?
– Dehogy zsarollak!
– Kifizeted az árát?
– Dehogy fizetem! Egyet
viszont biztosan megteszek, senkinek nem publikálom az itt hallottakat.
– Ejnye-bejnye, és ki
fog addig dolgozni?
– Két lehetőség van, te,
vagy senki!
– Azért egy harmadik
lehetőség is van… nem, nincs… Na, menjetek!
– Jut eszembe – fordult
hátra Dávid. – Meg fogom nyitni a lélekgöndörítő alvállalkozást. Annyit kérnék
csak, hogy hozz össze a dokiddal. Nem leszek konkurensed.
– Lélekgöndörítés? Hát
fantáziád, az neked is van!
– Ja, kérlek, olyan
világot élünk, amikor a nélkül nem sokra mennénk.
Miután Micike
beöltözött semeddig érő szoknyájú, elképesztően dekoltált blúzú, olyan kis
fityulás nővérkének, arcát sebészmaszkkal eltakarva, Dávid elkapta a derekát és
fölhajította a "műtőasztalra".
– Akkor most van nyolc
óránk, Micike!
– Engedelmével, Dávid
úr, ha nem haragszik, van nekem egy húgom, aki azt hiszem, tökéletesen
megfelelne az ön lélekgöndörítő szalonjához. Minden munkát el tud végezni.
– Mondja, Micike,
ugyanolyan adottságai vannak, mint magának? – kérdezte Dávid, igencsak
sejtelmes mosollyal a szája sarkában.
– A külsőre gondol?
– Arra gondolok. Ő is
mindenhol kerek, mint maga?
– Körülbelül úgy néz
ki, mint én külsőleg, kilóra, magasságra. Olyan 90-60-90, tudja. Ja, ami nem
mellékes, az intelligenciahányadosa elég magas ahhoz, hogy ne legyenek gondjai
vele.
– Hát, Micike,
angyalom, akkor, mikor maga nyolc óra múlva visszamegy innen a főnökéhez – az
már munkaidő végén lesz – és hazabilleg, közölheti kedves húgával, hogy igen
rövid időn belül övé lesz az állás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése