Hogy minek kell ennyi wellness központ,
nem tudom. Ámbátor megjegyzem, jobb, mint a kocsmák. Van itt egy, aminek
egészen érdekes neve van: "Szeretet Center". Csak így egyszerűen,
angolosan. Benyitok és megkérdezem az első alkalmazottat, hogy jó helyen
járok-e, ez tényleg egy wellness center? (A központ szót ma már nem használjuk,
ugyebár…)
– Nem kérem, ez nem egy
wellness, ez a " Szeretet Center", ahogy az ki van írva, és jól
látható.
– Értem. Ez önöknél vélhetően
azt jelenti, hogy szolgáltatásaikat a wellness ágazaton belül, kiemelt
szeretettel nyújtják vendégeiknek.
– Nem, uram, maga
teljesen félreért engem. Ez egy szeretetközpont, ha már semmiképp nem akarja a
center szót hallani, ahol szeretetet árusítunk szakágazatokban. Ahogy a
wellness centereknél van masszázs, szauna, szolárium etcetera, etcetera, nálunk
is van ölelés, simogatás, hajkócolás, mosoly stb. szakrendelő.
– Megbocsát, de
pénzért?
– Uram, ismer ön olyan
árucikket, melyet ingyen adnak, akár szolgáltatás formájában is?
– Hogy ismernék?
Természetesen nem ismerek, de eddig az volt a kényszerképzetem, hogy a szeretet
nem árucikk…
– Természetesen
tévedett, uram. A szeretet árucikk, kelendő árucikk! Veszik is, mint a cukrot.
Idejönnek a nekikeseredett, depressziós, vagy csak egyszerűen hiányérzetben
szenvedő emberek, és mi megfelelő összegért biztosítjuk nekik a szeretetet.
– Ha nem haragszik,
nekem elsőre az volt a gondolatom, hogy ez egy bordélyház.
– Ne sértegessen, uram,
itt nincs prostitúció!
– Ennek ellentmondani
látszik az a tény, hogy a szeretetet árucikként forgalmazzák.
– Nézze, az a világon a
legtermészetesebb dolog, hogy minden valódi árucikket pénzért és nem ingyenesen
forgalmaznak! De talán van valami halvány elképzelése arról, hogy mi is a
prostitúció? Konkrétan szexuális szolgáltatás. Az, hogy valakinek összekócoljuk
a haját, megvakargatjuk a nyakát, vagy megsimogatjuk az arcát, az nem hasonlít
a klasszikus értelemben vett prostitúcióhoz. Ha még egyszer ehhez hasonlót
jelent ki, most már bekapcsoltam ugyanis a felvevőt, akkor jelentős bevételre
teszünk szert rágalmazás címén!
– Nyugtáztam és
vételeztem. Többé nem ejtem ki a prostitúció szót. Hogy önöknél a szeretet?
– Csomagonként
változik, a legdrágább az ölelés 300 euró, az egyszerű arcsimítás 200, a
hajkócolás 100, a mosoly 50 euró. Ez alatt nem sok mindent tudunk nyújtani, de
van három szakágazatunk, ahol jól elkeserítjük előbb a nem teljesen
szeretetéhes befizetőt, hogy biztosan legyen szeretetéhsége, így értékelni
tudja a szolgáltatást.
– Kérdésem lenne!
Mondja, önök szeretettel árulják a szeretetet?
– Ne vicceljen,
jóember! Ki a fenét érdekel, ha már megvette azt a nyavalyás terméket, utána
él-e vagy hal? A francot se! Úgyhogy eszünk ágában sincs itt elérzékenyülni, ez
egy kőkemény biznisz. Hoci-nesze, fizetsz, kapsz, ha nem fizetsz, hoppon
maradsz!
– Egészen érdekes.
Valahogy egészen más képem volt a szeretetről, eddig a pillanatig.
– Tévelygős, sötét,
elsüllyedt antivilágban él, ha azt gondolja, hogy bárki, bármikor csak úgy
ingyen a szeretet nevű termékhez magát vagy mást hozzájuttat. Mi semmi esetre
sem! De jó pénzért remek terapeutáink vannak, akik, köztünk legyen szólva,
színlelt módon akkora szeretetet tudnak mutatni, amekkorára szükség van.
– Mondja, és az, hogy
nem a valódi szeretetterméket, hanem annak egy utánzatát árulják, az nem
immorális?
– Ne beszéljen
ostobaságokat! Látott maga már műkörmöt?
– Természetesen. Egy
csomó hölgy visel olyan, szerintem fölösleges dolgot.
– Fölösleges magának,
nekik nem! Látja, a műköröm sem valódi köröm, mégis használják.
– Köröm és szeretet…
Egészen érdekes asszociáció… Akkor én inkább maradnék a valódi szeretetnél, azt
hiszem, még hellyel-közzel hozzá tudok jutni. Mennék is, ha nem gond.
– Nagyon nagy gond,
uram, nagyon nagy gond főleg magának, hogy a felvevő is működik! Hosszasan és
kimerítően tájékoztattam szolgáltatásunk jellegéről, ezért nekünk 150 euró
illeték jár. Soha ennyit senkinek nem kellett magyaráznom. Teljesen egyértelmű
volt, hogy bejön, fizet, vásárol, kap és elmegy. De maga itt értetlenkedik,
rabolja a drága időmet! Igen, az időmet! Így, tessék, kérem, kifizetni az
informálást!
– Ha hiszi, ha nem, én
egy makacs ember vagyok. Betévedtem, mint bármely más üzletbe, üzletláncba, centerbe,
vagy amibe akarja, érdeklődtem az árucikkek után, eszem ágában sincs fizetni.
– Hatalmas plakáton
egyértelműsítjük a bejárat előtt az árainkat.
– Ránéztem, kicsit
bizarr volt az egész.
– Az alján ott van a
0,3 mm-es szöveg. Ott tisztán, egyértelműen közöljük az információ árát.
Percekre lebontva. Maga félórámat vette el, így az eredeti 150 eurós összeg,
már 300-ra rúg. Nem fizetés esetén olyan ügyvédeink vannak, akik a 300-ból 30
000-et csinálnak. Tessék, kérem fizetni!
– Juszt sem fizetek. Ha
már így elbeszélgettünk, igen kellemetlen közölnivalóm van. 16 évig
ügyvédeskedtem, és 15 éve bíró vagyok!
– Elnézését kérem, bíró
úr, ebben az esetben tessék kifáradni, ha meg nem sértem…
– Nem sért meg,
kifáradok. A viszont soha nem látásra!
– Alászolgája, bíró úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése