Le a mesterséges hajatlanodással

– Gyerekek, csak tizennyolcan vagyunk, pedig milyen fontos lenne minden sorstársunk tudtára adni ezeket az alapvető egészségügyi információkat. Üljetek le itt körben, mint kerekasztal-beszélgetés közben! Bocsássatok meg, hogy csak szögletes asztal beszerzése sikeredett, de a világot sarkából kifordítani szándékozó, jó irányú kopaszodás megalapozott híveinek egyelőre csak ilyen szűk keretű, apró fürdőszobányi irodácskára futja.

Nos, most nem rút világok haj-bókolására szándékozunk kopaszítani, de – mint a napszemüveg sugárvédő hatásáról – meg kell osztanunk egymással néhány fontos tételt. Úgy a természetes, gondoljunk Rákosi fejére. Az elkopaszodottak valami csekély mértékben védtelenebbek, mint flaszterkoptató, nagy lábon hajtalanodott magunk, szép kerek fejeinkkel. De a haj nem jár egyedül… Bajt akartam mondani, bocsássatok meg! Repedezik a fejbőr, minél többet kaszáljuk simára – borzasztó belegondolni –, de végül is dús hajzatú koponyáinkat, annál repedezettebbek lesznek. Előbb-utóbb, ha nem vigyázunk, és hagyjuk magunkat össze-vissza sodorni, eltűnik a fejbőrünk, és maradunk – egy szál koponyánkra ragadt – hajhagymák szende mosolyával.

A természetes kopasz sosem teljesen az, kivétel Rákosi és még néhányan. Ne tessenek olyan durva szemekkel, zöld vadalmába harapni! Kizárólag és csakis kopaszságát állítom példaként, minden egyebet tessék úgy kikezelni, ahogyan az elvárható!

Vannak az oldalt, középen és fejtetőn kopaszodók, nekik is mindig akad védett területük, de nekünk nem, barátaim. Miért hagyjuk magunkat tönkretenni? A pónilovakat és puli kutyákat sem kényszeríti a tarság bőrrepedeztetésre, ezért hihetetlenül bonyolult a helyzet. Nem tudom, jártak-e már galériában? Ott láthatók szürrealista, nonfiguratív festmények, hát erre a szintre legyenek szívesek fókuszálni. Megoldást találtunk! Előbb, tükröm híján, saját, vonatsínek alatt laposra kezelt mobiltelefonom kopárságában néztem és kutattam hajatlan fejem védelmének hajrá-megoldását. Ugye hihetetlen, de több perc gondolkodás után, megtaláltam fejünk igaziságának megmentő megoldását. Hajat rá, anonim kopaszok leszünk ezentúl, cvikkeres könyvelőnek álcázottan, kopott íróasztalok mögött macskajajt cincogva, vállig érő fürtökkel.

Ne tessenek, kérem! Kérlek benneteket, ne ugrándozzatok a plafonig!

Többünkre számítottam, de nektek, akik megjelentetek, külön, egy személyes, magam készítette pergamen vagy papirusz – nem tudom, olyan sárgás, ropogós – izét csináltam. Írjátok alá, kérlek, "Itt a fej, hajat rá" jelmondatunkat! Vigyétek magatokkal, és minden, még kopasz nyakú, önkárosító társunknak nyújtsátok át okulásul, mint két marokba ültetett, morcos kis majmot, hiszen minden haj alatt van bőr, de nem minden bőrön haj. Haj-haj, hajrá!