Kényelmes huppogástalant, nyihogás nélkül

A nyereg, rendkívül kényelmetlen ülőalkalmatosság, egy kiszámíthatatlan fogyasztású, embertelenül hepehupás járművön, amelyet, ha nem csal emlékezetem – bár az ilyen nem kőolaj-fogyasztású ősiségeket rég leselejtezték, csúnya szóval kihalasztották –, lónak neveztek. Mi sem perzselőbb jellemzése e régiségnek, hogy elevenen, bár jóval a kerék feltalálása után, lihegő bizonytalansággal, fehérre habzott úgynevezett háttal, macska-egér játékot játszott, a rajta rendes menetjeggyel utazni vágyóval. Nem elég, hogy nyergének támlája sem volt, egy szunyókálás esetleges beiktatására, de a szerencsétlen utazót, hektikus le-fel dobálással, folyamatosan kínozta járműve, melynek eleganciája, egy szépen gömbölyített bogárhátúval sem vette fel a versenyt. Hiszen az nem dobálta ide-oda sudár termetű, szerencsétlen nyeregbeszakadtját. Talán, mert nem is volt nyerge, csak nyikorgó, de egész jól állítható, támlás ülései.

Azt is hozzá kell számítanunk, hogy ez a teljesen önfejű járműlény – mert, ahogyan rebesgettem, élt – fogait (voltak neki) sárgán villantva, időről-időre – motorzúgáshoz egyáltalán nem hasonlító –, úgynevezett nyerítő hang kiadásával is tetézte menetjegyet váltott utasa kínjait. Érthetetlen, hogy őskorok, felfoghatatlanul alácsúszott önsanyargatásba, a legtragacsabb traktor vagy gokart helyett is, ezt a megbízhatatlan dermesztőt választották. Ha ennyi elrettentés nem volna elég, és valaki megkérdőjelezné e lihegő tragacsok használaton kívül helyezését, gondoljanak bele: pihennie kellett! Nem lehetett éjjel nappal használni, sőt néha útközben evett, a nyergében ülőt, megváltozott testtartásával, lehajtott fejével majdnem földre pottyantó pózban, és patakok vizét szürcsölte. Ezek után, ezt az egykerekes talicska ősének is tekinthető izét, törvényszerű rendeltetéssel cserélte le előbb a hatalmas első kerekű, majd szimmetrikusan egyforma, lábbal hajtós – a menetjegy-váltót tortúra alá nem vető - kerékpár, majd a berúgható, később önindítós motorkerékpár.

Ha már valaki nyeregben akar utazni, tegye civilizáltan, hiszen a lovakat lelőtték, úgy e motorokat sosem fogják. A lovak is megtanulhatták volna, sohase mondd, hogy soha.