Ingyenjárat

– Földhözragadt akarok lenni! Olyan szívesen cserélnék minden, E = mc² ismeretét nélkülöző, lelassult, szinte feketelyuk-aggyal, akinek semmi szüksége erre az ormótlan horgonyra, amivel még hellyel-közzel, mint varkocsos kislány, felfelé lógó copfjával, a felgyorsult kirepülést elkerülöm.

Úgy cserélnék minden sörhasas ugróval, akinek nem kigömbölyödik, hanem behorpad pocakja, startfejesnek álcázott medencegörbítésére. Egyedül én juthatok az anyaföld biztonságába, csak karvastagságú láncszemekbe kapaszkodva. Bár lennék csiga, amelyik jól rá tud tapadni, de nem, én kifogtam a fordított gravitációjú emberséget, mint egy Hold felé zuhogó vízesés, amit csak a folyóra csomót kötés után lehet ismét visszahozni.

Amikor megkezdődött ez a váltás, még kimondottan sovány voltam. Eleinte az öreg tölgyfa vastagságára – szumótechnikával – felhizlalt énem hozzásegített a lebegő, bizonytalan földön maradáshoz. Még működött valami gravitációféle, ha nem is olyan, mint a repülőből kiugró ejtőernyősöké, de hát minden szép elmúlik egyszer, így ez is. Már ez a horgony is, úgy érzem, vagy elhajlik, vagy ketté törik, esetleg kiszakít egy Antwerpen nagyságú földdarabot, és velem együtt kirepül a világűrbe, ahová egy cseppet sem vágyom. A láncszemek is, minduntalan nyikorgón jelzik erejük végét. Stopperek ketyegnek, s én már egy holdnyi almával fejemen sem lennék tán biztonságos, nem-kirepülő. Ezért itt a térgörbítésben álldogálva, vállalnám Földünk motorjának szerepét, másként nem maradhatok földközelben. Lehetnék az antigravitációs gyorsító, de kinek használna az? 

Más módot találtam, talán képességem értelmesebb és hasznosabb felhasználásra is alkalmas. Ezt választom, a Föld középpontjába költözés helyett! Ha költséges űrutazások mellőzésével, egyszerű szkafanderbe bújt űrhajósokat, hónom alá vágva fuvaroznék ki a világűrbe, az már emberiségsegítő medvemozdulat lehetne, láncos fellógásom helyett. Annyi tudós van, majd megoldják az átmeneti visszatéréseket, és én lehetek az eleven, üzemanyagmentes űrhajó, s ezért már büszke is vagyok, hogy elvesztettem gravitációs képességeimet. Testben nem vonz, hanem taszít a Föld, de lélekben csak itt tudok – akár az aranyhörcsög, beüvegezett ketrecében – ellenni.