Nahát!

Lopva sajtolja a vasajtót a tót, rámenős, mentős ősei kései hagyatékának, a mai téka megalapítóinak konya, konyakos-meggyező sejtjein. Ezért van, hogy nem sejti selypítve, korábbi morális listadöngölő, öleket ölelő képeit, miket széf-be-rak, tupíroz és dauerol. A páncélszekrény a postán lesz! Ereszt még néhány ereszcsatornát, aztán táncol egyet a csűrben, natúrban döngölve. Rönk mellett, nem ölében, odébb a széna, Xéna fekszik rajta. Tegzik, szikáran néz fel rá. Ördöngölő döngölő, jer, remegem! – suttogja. Rőtlőn felöltőnek már értelme nincsen! Xéna, legyél a kincsem két csettintés közben! Ajakdübörögve ölre mentek. Teketória nélkül, nélkülöztek minden ruhát. Hát ez van. Nahát!