Küldetés

A lövészárokban a halál olyan mindennapos volt, hogy már senkit sem zavart társa elvesztése. Külön is egyformák lettek volna? Nem láttuk a reszkető létért vívott küzdelmeiket...
Mikor megbízást kapott arra, hogy az ellenség közelében felderítőként sárba ölesse magát, mint mikor télen esik a réten a hó, már remegni sem bírt. Hol semmi más nem várta, csak az ideget forraló nyű, maradék életét kínnal végeztesse be.
Épp ott volt, ahol a part szakad. A nagyon is anakronisztikus jó és rossz fogalmak vajon megbízhatóbbak annál, semhogy mindig tudd, amit teszel, vagy nem, az jó-e, vagy sem? Félt!
Nem feledte, a lelkiismeret hatására, az ember érdekeinek ellenére is képes dönteni. Hatalmas kísértés a kényelmeset választani, ha lehet. Vajon mi a szabad akarat következménye? Az elmúlás nem óhaj! Emberi ésszel, izzadva, tűző napon, gerincedből sikító félelemmel sem volna az. Lemondani az életről? Lehetséges?
Gondolkodott, azon hogy ott kell megpróbálni keresni, ahol készek esetleg nem álarc mögül segíteni neki.
Mindig ilyen volt?
Nem mindig!
Sokszor bolondozott! Megvoltak a saját igazságai. Az előítéletei is rögzültek legbelül. Léteznek, így vannak fenntartásai. Élni akar! Még nem tudta miként, de már döntött, az életben maradásért megtesz mindent.
Lassan elkezdett kúszni az ellenség felé. A parancs az parancs..