–
Asszony! Mi ez a csinn-bumm cirkusz az ablak alatt?
–
Mi lenne, édes egyetlenem, emberjogi tüntetés!
–
A rosseb egye meg, ki tüntet már megint és miért?
–
Drága párom, a sok sületlenséggel szemben, most valami igazán fontosért
tüntetnek a lányok.
–
Ez egy lánytüntetés? Feltűnt nekem, hogy erős, asszonyi sikongás tépi a
dobhártyámat, egyetlen férfihangot sem hallok. Ilyennel még nem találkoztam.
Legjobb tudomásom szerint az egyenjogúságot elértétek. Ahogy azt az egyik
kedves jó barátom szokta volt mondani, "ha férfi vagy, légy férfi, ha nem,
akkor is, elvégre emancipáltad magadat, Manci."
–
Ha-ha-ha, nagyon vicces a barátod. Asszonyi szemmel sokkal fontosabb dologról
van szó. Persze, hogy egyenjogúak vagyunk. – Itt elmosolyodott a hölgy, mintegy
jelezve önmagának, "de naiv vagy, öregem! Még hogy egyenjogúak! Csak nem
képzeled, hogy valaha is döntési helyzetbe engednélek? Hosszú évek alatt
küzdöttem ki magamnak a mindenben egyedül döntő szerepet; hogy úgy tűnjön, a te
kedves, drága érdekedben történik, szépen csomagoltam. Te maradj csak nyugodtan
a tévéddel és az újságoddal, abban dönthetsz, hogy melyik csatornát nézed, és
milyen rovatot olvasol.” És folytatta:
–
Tudod, drágám, minden kornak megvan a maga szépségideálja. Az én lánykoromban
még eltiporták azokat, akik valamit is tettek a külsejük egyénibbé
alakításáért. Elég volt egy csábosabb smink, máris lekurvázták az ember lányát.
Hát ennek akarunk véget vetni.
–
Akartok? Édes egyetlenem, akartok? Nem látlak ott lent a sok vézna leányka
között.
–
Még hogy vézna leánykák! Ők a szépségideál, tudhatnád.
–
Igen, szoktam nézni a tévében a szépségversenyeket, ilyen kis csenevész
vékonykák a befutók.
–
Hát erről van szó, drága párom. Miért is ne adathatna meg ez mindenkinek?
Egyesek így születnek, mások, akik nem, startból hátrányos helyzetűvé válnak.
–
Anyus, ugye nem akarod azt mondani, hogy a nem csinos nőket gyorsan kikiáltjuk
kisebbséggé? Elsősorban nincs is nem csinos nő.
–
Visszavonom, természetesen igazad van, drágaságom! Másodsorban nem kisebbségről
van szó.
–
Tudom, a többségről!
–
Ne pofátlankodj!!! Egy szó, mint száz, a mai szépségideál, az általad
csenevésznek nevezett darázsderék, 170 cm magassághoz olyan 38 kg testsúllyal.
Képzelheted, aki nem úgy születik adottságilag, tételezzük fel, hogy akár 50 kg
is van 170 cm magassággal, milyen brutális lelki traumán megy keresztül! Igen,
igen nagyon nehéz volt kiharcolni, hogy a tizenhat éves lányok a depressziós
állapot elkerülése végett jogosan dönthessenek a szilikonbeültetésről, ócska és
ostoba ellenérvek tucatjával szemben.
–
Anyus, tudod jól, hogy egy tizenhat évesnek huszonhat éves korára egészen más
mellméretei lesznek.
–
Na és! Egyszerűen kiveszik az implantátumot.
–
Ez nem olyan, mint egy hajcsat, amit ha akartok, kivesztek, máskor meg
visszateszitek. Műtétileg történik, ha jól tudom, teljes narkózisban.
–
Joguk van rá!
–
Na, most azt magyarázd meg nekem, tulajdonképpen miért tüntetnek ezek a lányok,
mert még mindig nem értem! Ha valaki duckónak születik alkatilag, abból soha
nem lesz vékonyka.
–
Te hímsoviniszta, ezt nem néztem volna ki belőled!
A
férfi már tényleg kezdte elveszíteni a fonalat, és nagyon őszinte
rácsodálkozással kérdezte.
–
Mit nem néztél volna ki belőlem, angyalom?
–
Azt, hogy ilyen elnyomó disznó vagy! Tudniillik léteznek módszerek, amelyekkel
bárki elérheti a számára kívánatos testsúlyt. Anorexiának és bulimiának nevezik
őket.
–
Igen, ez két betegség, drágaságom.
–
Látod, ez is olyan, mint a balkezesség. Ötven éve, kvázi betegségnek
tekintették, ma meg a világ legtermészetesebb dolga.
–
Igen, anyuskám, igen. Tudod, miért van ez? Mert tényleg a világ
legtermészetesebb dolga, de az anorexia és a bulimia nem.
–
Ha így folytatod, elválok! – sikított fel a hölgy. – Kérlek szépen, elvárjuk,
hogy szaktanfolyamokat indítsanak ingyenesen, minden lánynak elérhetően,
lehetőleg annyit, hogy azt a lakhelyétől számított ötven méteren belül elérje.
–
Milyen tanfolyamokat? – kérdezte igen hangsúlyosan, a feleségében heveny
érzelmi rohamokat látó férfi.
–
Milyen tanfolyamokat? Egyszerűen meg kell tanítani a lányoknak, hogyan kell
anorexiássá és bulimiássá válni. Nekik erre alanyi joguk van!
–
Ezért tüntetnek?
–
Igen. Alapvető jogaikban sérültek, így kormányzati szinten is és az
önkormányzatoknak is kutyakötelességük az esélyegyenlőség nevében nem csak
demagóg fecsegésekkel elborítani, hanem valódi esélyegyenlőséget teremteni.
–
Anorexia és bulimia szaktanfolyamokkal?
–
Úgy van drágám!
–
Életkortól függetlenül?
–
Nem lehet alsó életkori határt szabni! Egy nő ugyanis a belső érettségétől
számítható nőnek, nem pedig életkor alapján.
–
És felsőt?
–
Miért kellene felső életkori határt szabni?
–
Ó, de megnyugtattál. Nos, a 153 cm magasságodhoz a 96 kg nem illik. Úgy
gondolom, jogoddá, sőt kötelezővé teszem számodra egy ilyen tanfolyam
elvégzését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése